Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Tumoros egyének lépelváltozásai
- 180 ezeket az elváltozásokat egyedül a tumor okozta behatás eredményének tekinteni teljesen jogosulatlan. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a trabecularis artériákon elvétve észlelt, Eppinger, Christeller által leírt érelváltozások. A daganat szempontjából azonban bizonyos jelentőséggel bírnak a folliculus-erek hyalinos átalakulásai is. Ez az elváltozás Herxheimer szerint physiologiás aggkori jelenség. Krause ezt határozottan tagadja. Lubarsch szerint az elváltozás gyakorisága tényleg a korral nő, azonban az elváltozás gyermekeknél is előfordulhat, sőt igen rövid idő alatt is fejlődhetik s nem degeneratio, hanem lerakódás eredménye. Stiling Nakonetschny az elváltozásnak a gyermekeknél való előfordulását szintén leírta. Hogy a felsorolt esetek folli- culus-ereinek hyalinját a kor eléggé nem magyarázza, azt az elváltozásnak a 3 és 19 éves egyénnél észlelt nagy foka, a 69 és 95 éves egyénnél észlelt kis foka eléggé bizonyítja. Loeschke szerint a szervezetben elpusztuló, felszívódásra képes minden fehérje mint antigen hat. Neki és Lehmann Fauci- us-nak sikerült kimutatni, hogy a specificus praecipitinek nemcsak a fajidegen, hanem a sajátszervezetből való fehérjével szemben is képződnek s az antigen és az antitest egyesülve egy nagy mo- leculájú oldhatatlan testhez, a praecipitatumhoz és egy alacsony hasadási termékhez vezet. Loeschke szerint a praecipitatum a szervezetben mint hyalin csapódik ki s minden praecipitatumnak egy-egy hyalin fajta felel meg. Ha az antitest tömege az antigént felülmúlja, a praecipitatio és a hyalin képződés az antigen képződés helyén megy végbe; ellenben, ha az antigen tömege igen nagy, az antitestek már képződésük helyén, tehát a reticuloen- dothelialis rendszerben, elsősorban a lépben köttetnek meg s a hyalin itt keletkezik. Távol áll tőlem valamennyi leírt eset ér-hy- alinját ilyen módon értelmezni, de röviden utalni akarok arra, hogy a vizsgált esetek némelyikében igen nagyfokú, egészen a teljes elzáródáshoz vezető hyalinos átalakulás észlelhető. Különösen rá akarok azonban arra az esetre mutatni, ahol a 3 éves gyermeknél diffus, igen nagyfokú hyalinos érelváltozás mutatható ki. Még ha a többi esetben fel is tételezzük, hogy a hyalinos átalakulás egy, a tumort megelőző behatás eredménye, ennél az esetnél, ahol a vérpálya a tumorral szinte el volt árasztva, mégis csak a legkézenfekvőbb az elváltozást Loeschke szerint magyarázni.
