Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok
137 — íé.sze telpuitad, szétesik. Ebben a stádiumban a reticulo-endothe- iialE elemek egyszerű mobilisálása már nem elégséges, a kötőszövet ieticulo-endothelialis mozgósítás tehát módosul s nem egyszerű makrophagok, hanem a fokozott követelményekhez alakúit óriássejtek keletkeznek. A dermoidalis sarjszövetben határozottan két óriássejt- typus volt elkülöníthető: (1. ábra) az egyik typus az idegentest- óriássejtekkel, a másik a xanthomákban előforduló Toufon-typusú sejtekkel azonos. Az idegentest óriássejtek szerepe főleg a szilárd törmelékekre vonatkozik. Ellenben a dermoidalis sarjszövet Touton-typusú óriássejtjei a cholesterin-felhalmozásra mutatnak nagy atfinitást. A sarjszövet fibroblastjaiban histochemiailag Cholesterin nem volt kimutatható. Hasonló eredményre jutott kísérleteiben Zinserling is. Viszont Versé szerint: „A szövetek cholesterin-szaporulatának biológiai reagense a reticulo-endothe- lialis makrophag” s így a dermoidalis sarjszövet Toufon-typusú óriássejtjeit is a cholesterin iránti nagyfokú aviditasuk alapján reticulo-endothelialis eredetű elemeknek tarthatjuk. Versé szerint a szövetekben fekvő cholesterinkristályok körül található óriássejtek mátrixát is a reticuloendothelialis elemek képezik. A re- ticuloendothelialis óriássejtek bizonyára nem csökkent, vagy káros functiójú, hanem egy nehezen resorbeálódó anyag, a tiszta cholesterin felszívására sőt esterificálására fokozottan képesített sejtalakok, melyeknek működését a plasmában helyet foglaló egyszerűen és a kettősen törő lipoidszemcsék eléggé mutatják. A dermoidalis sarjszövet Touton-typusú óriássejtjeit is fokozottabb resorptiós követelményekre képesített sejtalakoknak tekinthetjük, melyek épen azért vannak a dermoidalis sarjszövetben nagy számban, mert akár a szövetekkel közvetlen érintkezésbe jutó lipoidok nagy mennyisége, akár a lipoidok nehezebben resorbeálódó volta (tiszta cholesterin) miatt az egymagvú makrophagok munkája kielégítő nem volna. A makrophagok lipoid-felhalmozó tevékenységének célja minden bizonnyal a lipoidok vér- és nyirokáramba való juttatása s hogy ezt a célt rendesen el is érik, eléggé mutatja az a körülmény ^ hogy a dermoidfal mélyebb rétegeiben lipoid ki nem mutatható és hogy az infiltratumok közelében fekvő erek belsejében lipoid-cseppes makrophagok, vagy szétesett sejtek-
