Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)

Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok

— 138 bői származó szemcsecsoportok gyakran találhatók. A lipoid- felhalmozóképesség elsősorban a cholesterinesterekre és a szorosan vett lipoidokra vonatkozik. Különösen szembetűnő volt ezen jelenség azon említett nyirokérrepedés közelében, ahol a szövetközökben található faggyú környezetében a makropha- gokban kizárólag cholesterinestereknek megfelelő szemcsék voltak találhatók. Hogy a makrophagok elsősorban a choles- terinestereket és a szorosabb értelemben vett lipoidokat igyekeznek a szövetközökből eltávolítani, abból arra lehetne következtetni, hogy a lipoidegyensúly megbomlása, a cholesterin fel- szaporodása a szövetek életmegnyilvánulására nem közömbös. Hueck, Weil, Teigl, Adler vizsgálatai kimutatták, hogy a felületi feszültség, a szövetek víztartalma a lipolytikus coefficienstől, azaz a zsírsavak, lecithin és cholesterin egymáshoz való viszonyától függ. Ha egyik anyag túlsúlyba jut, annak előbb vagy utóbb regressiv folyamatok az eredményei. A mesterséges cholesteatosi- sok azt mutatják, hogy a steatosis okozta elváltozások gyakran reversibilisek s így az alapszövetnek nem kell okvetlen károsan elváltozottnak lenni. A kisebb hámréseken, nyirokér-szaka- dáson benyomuló cholesterint a makrophagok minden bizonynyal az alapszövet károsodása nélkül feldolgozzák, de kérdés, hogy az állandó invasionak kitett szövetek meddig bírják az állandó cholesterin-szaporulatot. Ezeken a helyeken a fentiek értelmében végre is regressiv elváltozásoknak kell bekövetkezni. Nagyon messzemenő volna a dermoidfal hasonló elváltozásait a cholesterin-felszaporodással magyarázni, azonban a dermoidfal leggyakrabban előforduló regressiv elváltozása, a lipoidos át- ivódás, a hyalinos átalakulás és az elmeszesedés a cholesterin- felhalmozódással annál is inkább összefügghet, mert a nevezett folyamatok ez utóbbi néhány formájának gyakori kísérői. Magából a hyalinos átalakulásból azonban nem következtethetünk arra, hogy a szövetek tartós lipoidos elárasztása regressiv elváltozásokat okoz, különösen akkor, ha Loeschke szerint a hyalint antigen-antitest-csapadéknak tekintjük. Egyet azonban teljes valószínűséggel megállapíthatunk, hogy a makrophagok mobilisatioja, a sejtek élénk lipoid-felhalmozó tevékenysége, oknélküli vagy célszerűtlen folyamat nem lehet, mert egy nagy functio-képességű sejtrendszer, normális körülmények között