Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok
— 136 — nagyobb basophil protoplasmájú, olykor vacuolás makrophagok felszaporodását tekinthetjük. Ezek a sejtek azonban, mint az activ mesenchyma elemei, a lipoidok felhalmozására nagy hajlandósággal birnak s így az előbbi sejtek mellett csakhamar megjelennek a lipoidokkal egyenletesen kitöltött sejtek is, amelyek a basophil protoplasmával biró sejtekkel azonos, de már teljes működésben lévő alakoknak tekinthetők. A kötőszövet dermoidalis tartalommal való közvetlen elárasztása következtében beálló teljes activálódásnál a lipoid-felhalmozó makrophag mellett a fix elemek, a fibroblastok burjánzása is szembetűnő, de az alábbiak szerint lényegesen módosul a burjánzás módja is. Siegmund, Brandt és Kuczynski szerint a pathologiai megfigyelések határozottan azt mutatják, hogy a lipoidokat s más anyagokat felhalmozó, phagocytáló makrophagok nem degenerált, hanem ellenkezőleg fokozott munkaképességgel rendelkező sejtalakok. Brandt szerint a makrophag bizonyos határig károsodás nélkül képes a felhalmozó tevékenységet folytatni, de végre elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor a felhalmozott anyagok a sejt pusztulásához vezetnek. Ez a jelenség a dermoidfal activ kötőszövetében világosan megfigyelhető. Ott, ahol a hámsejt zsíros anyagot alig, vagy csak kis mennyiségben bocsát a kötőszövetbe, a készen álló makrophagok fokozott activitasuknál fogva a bejutott anyagot, illetve annak azon részét, amellyel szemben affinitással birnak, a sejtfunctiók károsodása, a sejtszerkezet nagyobbfokú megváltozása nélkül fel tudják halmozni s így ezeken a helyeken kisebb kiterjedésű egymagvú sejtekből álló sejtcsoportot észlelünk. Ha nő a felhalmozandó anyagok meny- nyisége, növekszik a makrophagok száma s egy sejtre nagyobb megterhelés nem jut. Valószínűleg épen ezért látunk a degenerált, burjánzó dermoidalis hámréteg alatt nagyobb kiterjedésű egymagvú makrophag-beszűrődéseket, mert itt a kötőszövetbe hatoló lipoidok mennyisége jóval nagyobb lehet, mint az ép hámmal fedett területeken. Azonban a kötőszövet mobilisalódá- sának is van határa. Amikor a hámfosztott területeken a zsíros anyaggal való közvetlen érintkezés a kötőszövet fix elemeit is burjánzásba hozza, elérkezhetik az a határ, amikor a makrophagok száma, a phagocytálandó anyag mennyiségének arányában már nem növelhető s a túlterhelt makrophagok jelentékeny
