Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok
— 134 Ugyanis egyik dermoid-domb harántcsíkoltizomzatnak megfelelő alakú és szerkezetű, de szabályos harántcsíkolattal nem biró izomkötegében, a tokban az elsőrendű izomnyalábokban a sejtmagvakat keretszerűleg körülfogó, Schultz szerint sötétkékre színeződő, kettősen törő kisebb- nagyobb lipoidcseppek voltak felismerhetők. A cseppek histochemiai viselkedése cholesterinesterek jelenlétére engedett következtetni. A szövettani vizsgálat a leírt izomzatban szembeötlő elváltozást sem a nyalábokban, sem a kötőszövetben nem tudott kimutatni. Miután a rendelkezésemre álló dermoidokban különös véletlen folytán az aránylag gyakran előforduló idegszövet nem volt feltalálható, sem ezen sem a ritkábban előforduló dermoidalis szövetek: szemtelep, emlő stb. viselkedéséről nem volt alkalmam meggyőződni s így végül csupán a gyakran hatalmasan fejlett bőralatti zsírszövetben végzett vizsgálatok eredményeit registrálhatom, ahol egyetlen histochemiai módszerrel sem sikerült neutralis zsíron kívül egyéb zsírnemű anyagot feltalálni, illetve kimutatni. A lipoid-szemcsés vándorsejtek is teljesen hiányoztak. Mielőtt vizsgálataimat összefoglalnám, ismételten utalni óhajtok azokra a körülményekre, amelyeket dolgozatom elején felsoroltam, azaz ismét fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy a histochemiai módszerek tökéletlensége a vizsgálatok eredményeinek értékeléseinél mindig szem előtt tartandó s az ezekből adódó relativ értékek még a histophysikalis vizsgálati módokkal együttesen sem érhetik el a bizonyosság fokát. A dermoidfal belső felszínét borító hámsejtekben lipoidcseppeket gyakran ki lehetett mutatni. Ezen jelenség jól összeegyeztethető Kawamura megállapításával, aki a cholesterin-tartalnuí folyadékokkal érintkező, csökkent vitalitású sejteket cholesterin-elzsírosodásra hajlamosnak mondja. A dermoidfal hámsejtjeit mint daganat-, vagy legalább is azokhoz közel álló sejteket eleve csökkent vitalitású sejteknek lehet tekinteni. Azonkívül a dermoidhólyag tágulásával, feszülésével járó szövetszakadások, a falzat hyalinos átalakulása következtében beálló szövettáplálkozási zavarok az élet- képesség csökkentését még fokozhatják. A vitalitásban csökkent sejtek cholesterin-elzsírosodása regressiv folyamat s hogy a dermoidhám foltonkint jelentkező elzsírosodását sem lehet pusztán infiltrativ folyamatnak tekinteni, azt az elzsírosodással együttjáró hámleválás és hámburjánzás eléggé mutatja. Már pedig, ha a bevezető sorokban elmondott indokok alapján elfogadjuk, hogy a hámsejtek között levő finom rések is alkalmasak arra, hogy zsírnemű anyagok a hámalatti kötőszövetbe
