Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
Bevezető
Minden templom szentélye mellett volt egy laboratóriumnak nevezhető rész. Itt készítették nagy gonddal és fáradtsággal a kivonatokat és az isten- tisztelethez való illatszereket. Az egyptomi papok egyszersmind az ókornak első orvosai, valamint első gyógyszerészei voltak, akik orvoslás mellett gyógyszereket is állítottak elő. Számos régi orvosi vény nemcsak az orvosi papyrusokon szerepel, hanem kőbe is van vésve és a templomok laboratóriumának falait díszíti. A laboratóriumok rendszerint a templom fedett részében voltak elhelyezve s csak a beavatottak részére voltak megközelíthetők és összeköttetésben állottak a nagy kórteremmel. A laboratóriumban voltak felállítva az összes műveletekhez és a gyógyszerek készítéséhez szükséges összes műszerek. Némely dombormű fogalmat ad arról a tevékenységről is, ami a laboratóriumban folyt. Egykori aegyptomi gyógyszerészi laboratórium. (Prof. Guiart után.) Általában minden alkatrészt összezúztak, felfőztek és vásznon átszűrtek. Kivonó szerül majdnem mindig a vizet használták. Szükség esetén extractióra alkalmazták a papok a bort, sört, árpalevet, tejet, olajat, sőt még a vizeletet is. Minden gyógyszert mézzel édesítettek s melegen reggel és este adagoltatták. A receptura igen complikált volt; belsőleg de- coctumokat, mixtúrákat, pilulákat, globulusokat, pastillákat, porokat, electuariumokat rendeltek; külső használatra cataplasmát, kenőcsöket, tapaszokat, borogatásokat és pomádékat alkalmaztak. <34 11
