Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

VIII. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyógyszervásárlásai 1626 körül - II. Rákóczi György fejedelem gyulafehérvári gyógyszertárának leltári jegyzéke 1650-ből - Apafi fejedelem

A XVI. századbeli gyógyszerkönyvek szerint (1564- ik évi marburgi) az állatvilágból az egész állatot, vagy ennek részeit: a zsírt, velőt, csontokat, hajakat, szőröket, vagy az állat váladékát, — az ásványországból pedig a fémeket, drágaköveket, földeket is használtak a legkülönfélébb növények, vagy ezeknek részein kívül. A Paracelsus adta ismeretek elmélyítésével mindinkább kiküszöbölődtek a régi arkanumok, közöttük igen sok undorító anyag, mint az „urina virginum et neonatu- rum“, a békapeték, az állati excrementumok, stb. Az ösz- szetett gyógyszerek, a tincturák, syrupok, stb. között e jegyzékben találjuk a „Múmiát“, melyből szükség esetén a „Tinctura múmiáé“-1 készítették. A leltár szerint az „Apothecában“ egy darab „Múmia“ lib. 4 és a leltári

A nagyszebeni volt tábori (Király) gyógyszertár eredeti „Múmia“ doboza.

(Dr. Orient gyűjteménye.)

jegyzék 4-ik rendjében „Múmia Transmarina“ Un. 17. összesen tehát 21 librányi (közel egy kilónyi mennyiség) készletet találunk. A múmia használata rég idők óta származik. A régi egyptomiak halottaikat illatos gyanták, fűszerek, továbbá a balzsam és cedrusfának empyerumatikus (kozmás) anyagai segítségével conser- válták, illetve balzsamozták, amelyek később a XVI. és XVIT. században mint kitűnő vérzéscsillapító szerek voltak ismeretesek.

A középkorban köhögés, csúz, nyavalyatörés és még néhány betegség ellen egy biztosan ható szert ismertek — a múmia port. Természetesen a messze Keletem 109