Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról általában
21 fogyasztás nagymérvű csökkenésén látható. Már most ha községeinkben az embei ek táplálkozása es azon levegő, a melyben élnek és laknak, közegészségi tekintetben ennyire kifogás alá eshetik, nem is lehet csodálkoznunk azon, ha népünknél a ma tényleg fenforgó közegészségi eredmények fejlődnek ki. Ez azonban még csak egyik oldala az éremnek. Ezeken kívül ott vannak még azon hatósági intézkedések, melyeket a közegészségi törvény értelmében meg kellene tenni, de melyek kellőképen végrehajtva nincsenek és ott vannak azon erkölcsi körülmények, melyeket a családokban fel kellene találnunk, de melyeket még a mai czivilizáczió hazánk köznépénél nagyon hiányosan fejlesztett ki. Az első, a hatóság mulasztásán sarkalló körülmény mindjárt az orvosok hiánya. A törvény megállapítja a körorvosi intézményt és azt lehetne hinni, miszerint a törvény evvel megoldotta egyúttal azon kérdést is, hogy Magyarország minden lakosa lehető közelről és lehető könnyen juthasson orvosi segélyhez. De törvényt megírni még nem elég, azt végre is kell hajtani és a körorvosi intézmény országszerte való végrehajtása tekintetében hazánkban a legnagyobb hiányok tapasztalhatók. Nem szólok azon vidékről, a hol a lakosságnak álta- ános, mindenki által ismert szegénysége ha nem indokolja is, de legalább menti az e tekintetbeni mulasztást, de mit szóljunk ahhoz, ha ugyanez tapasztalható oly helyeken is, a hol különben a lakosság vagyoni viszonyai megengednék a körorvosi rendszer törvényszerű kifejlesztését és ez mégis vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon hiányosan történik. Vannak megyék, a hol a körorvos fizetését 200 írtra teszik csak azért, hogy ne kapjanak körorvost; és ezt ha teszi egy egészen szegény vidék, még lehet rá egy sóhajtással felelni és sajnálkozva a vidék lakosságának szegénysége felett, egy jobb jövő reményével megbiztatni és vigasztalni magunkat, de mikoi egy vagyonos, gazdag vidéknek törvényhatósága hoz ily íen- delkezést, ott már nemcsak a községben, de magában a törOrvosok hiánya.
