Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról általában
22 vényhatóságban is megvan a hiba. Vannak ismét megyék, hol az orvosi körök akkép vannak kikerekítve, hogy a körorvos megszűnt a törvény által contemplált néporvos lenni, mert oly sok község csatoltatik egy körbe, hogy azokat a körorvos teljesen képtelen a megfelelő időközökben meglátogatni és ilyen helyeken maga a hatóság is csak arra kötelezi a körorvost, hogy a köréhez tartozó községeket havonkint egyszer meglátogassa. Ez nem az, a mit a törvény a körorvosi intézménynyel elérni akar — és ha az ily körben választanak is orvost, az a törvény által elérni óhajtott czélnak nem felel meg. Ezelőtt is megvolt az, hogy nagyobb községekben egyes községcsoportok központjában voltak orvosok, kiket kivittek a betegekhez, azon községekbe, hol nem voltak orvosok; ez igy volt ezelőtt is és ott, a hol a törvény csak ily módon hajtatik végre, a körorvosi intézmény előhaladást nem képez, hanem csak ott vagyunk, a hol voltunk. A körorvosi intézmény logikájában benne fekszik az, hogy akkora orvosi kört kell egy körorvosra bizni, a mely körben fekvő községeket ő legalább hetenkint egyszer meglátogatni képes legyen. Akkor, ha tudja az a lakosság, hogy hetenkint mely napon látogatja meg őket a körorvos, már ez a gyakori megjelenés jó hatással lesz, a lakosság számot tud arra tartani és az orvosnak a lakossággal való sűrűbb érintkezése, továbbá a gyógykezelés által elért eredmények meggyőző hatása lassan-lassan hozzászoktatják népünket ahhoz, hogy gyógykezeltesse mind magát, mind gyermekét, így azonban, midőn a körorvos csak nagy ritkán, havonkint vagy kéthetenkint egyszer jelenik meg a köréhez tartozó községekben, midőn nincsenek megállapított napjai az időközi orvosi látogatásoknak, az orvos és a nép nem szokják meg egymást, — és ha a lakosság arra van utalva, hogy ha ily hosszú időközökben betege van, ahhoz az orvost nagy fáradsággal ő maga hozza el, ez által meg van hagyva a lehetőség arra nézve is, hogy népünk maradjon a régi szokás mellett, mely szerint betegéhez orvost egyáltalában nem hív.
