Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)

Előszó

6

volna, vagy kóralakonkint, ismertetve mindegyiknek therapiáját külön-külön, vagy az egyes gyógymódok szerint, hozzá fűzve mindegyikhez azon kórformákat, melyekben az alkalmazást nyerhet. De mindkét esetben folytonos stereotyp ismétlésekbe kellett volna bocsátkoznom az elmekórtünetek csoportosulásának sajátlagos természetéből kifolyólag. Jobbnak véltem az egyes kórformák helyett „állapotokat“ alapúi venni némelyiknél csak egy-egy példában, mely paradigmául szolgálhat a hasonló állapotok orvoslására tekintet nélkül a bántalom klinikai formájára.

Végül megjegyzem, hogy az elmeorvosi terminológia tudományos köztulajdont képezvén, azon idegen szók írásánál, melyek a magyar elmeorvosi nyelvbe többé kevésbbé már átmentek, magyar ortográfiával éltem.

Szívből óhajtom, hogy munkámat az elmeor- voslástan haladásával újabb és tökéletesebb módszerek mielőbb avulttá és meghaladottá tegyék.

Dr. Oláh Gusztáv