Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
I. Az elmeorvoslás fejlődésének története
31 Korszakot jelent elmeorvoslásunk történetében Dr. Schwartzer Ferencz-nek 1858-an megjelent munkája. „A lelkibetegségek kór és gyógytana.“ Ha elgondoljuk, hogy ezen munka megjelenése óta közel egy fél század múlt el csodálkoznunk kell, hogy a jónak és hasznosnak talált eszmék megérlelésére mily hosszú idő szükséges. «E mellett el nem titkolható — mondja Schwartzer — hogy a kormányok nem haladtak egyaránt a fej lődő elmekóri ügygyei, hanem néhány orvostól, (kik azonban elmekóri orvosok nem voltak,) tévútra vezettettek, kik azt állittották, hogy elmekórosok épm úgy mint más betegek a közönséges kórházakban és gyógyintézetekben s gyógyíthatók, s igy az országnak külön tébolydákra fordítandó költségei megtakaríthatók. Innét ered azon egyet nem értés a kormány és orvosok közt, mely a jó ügy kárára még itt ott fenforog, mert az orvosok szerencsés gyógyítások által mindinkább megerősödtek azon reményükben s nyíltan kimondott állításukban, hogy az elmekórosok nagyobb része gyógyítható, s a szép siker által lelbátoritva, annál inkább óhajtják oly intézetek felállítását, melyeket már most elméletileg és gyakorlatilag igazolt elveknél fogva nélkülözhetleneknek találtak, támogatást azonban onnét, honnét azt joggal várhatták, nem nyertek ez időig. Az őrültek intézetei, melyek kórházakkal, aggintézetekkel fennállottak, ez elmekórgyógytan haladásával mind,- inkább czélszerütlennek és haszonnélkülieknek találtattak. A vegyes eline- kóri intézetek mindinkább megteltek látszólag gyógyithatlan egyénekkel.“ Itt találkozunk először általános és kórformánkénti the- rapiának részletes, tankönyvszerű ismereteivel. Nem tagadható, hogy Schwartzer sok dologban kora uralkodó eszméinek hatása alatt állt, de_ felfogásába itt ott belevillan egy világosabb jövő előre vetett sugara. Utalásokat találunk a prolongált langyos fürdők jótékony hatására, az elmebetegek egymásra való therapeutikus kölcsönhatására, a modern pszikotherapiára, az intézeti szellem orvosló bofo- lyására, és, a mi a legfontosabb, a prophylacticus elmeorvoslás nagy fontosságára melynek irányelveit nehány máig is helytálló tételben foglalta össze. Használta már ez ópiumot a melankóliánál de óvatosságra int. Ezen intuitiv helyes felfogás mellett sajátságosán hatnak • mint egy sötétebb kor utolsó ellebbenő árnyai, azon elvek melyekkel leleményesen kieszelt módon a megzavart elme működését visszazökkenthetni vélték. Találkozunk még a „meglepetési és alábuktatási fürdővel:“ „Ezeket különösen oly egyéneknél kell használni kik
