Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
I. Az elmeorvoslás fejlődésének története
11 A 16-ik és 17-ik században sem mutat felkarolást az elmeorvoslás ügye. Többé kevésbé társadalmi nyűgnek tekintették az elmebetegeket, a kiket ha nem is büntettek de a kikkel mentül kevesebbet törődtek. Bizonyára korukat meghaladó államférfiak lehettek és kétségkívül nagy humanistáknak tartották magukat azok, a kik kieszközölték, hogy az elmebetegek a járvány megszűntével felszabadult lepraintézetekben és a börtönökben helyeztessenek el, eléretvén ez által azon akkor sokkal fontosabbnak tartott czél is, hogy a társadalom ezen veszedelmes elemektől megszabadittassék. A mennyiben mégis orvoslás alá kerültek egyes kiváltságos elmebeteg egyének, azoknak az u. n. chemiatricusok kezelését kellett végig szenvedni, kik üldözés alá fogták a Humorokat és Vaporokat és kergették őket az emberi szervezetben pur- gantiákkal, emetikumokkal, kataplasmákkal, vesicantiákkal. A ehemiatrikusok legkiválóbb képviselői Sémiért (1572- 1632) és Ettmüller (1641-1683). Az elsőnek a mánia gyógyításáról adott utasításából érdekkel bir azon körülmény, hogy a circuláris elmezavart már akkor ismerték. Ezeket mondja : A mánia külömbözik a melankóliától bár gyakran ennek kapcsán lép fel. Az adott feladat a humor vitiosus eltávolítása, azután átalakítandó a dispositio et interperies spiritum et humorúm. Mások óva intettek az elmebetegségek kezelésétől. így Robert Fortunatus, ki egy törvényszéki orvostant irt ajánlja, hogy az orvosok tartózkodjanak megszállottak gyógyításától mert könnyen rossz hirbe keveredhetnek. E mellett, elszigetelten egy-egy helyes és tudományos felfogással is találkozunk. Mássá Miklós a bujakórt mondja az az elmbetegségek egyik okának. Willis az agyvelő megbetegedésének tartja az elmebajokat. De ezeket elnyelte a korszellem áradata s a legtöbb orvos ezen szellemben rendelt amuletteket, füstölést, ráimádkozást stb. Katholikusok és reformátusok versenyeztek egymással a gonosz szellem kiűzésében. A 18-ik század elmeorvoslási történetéből három orvos neve magaslik ki Boerhaave, Stahl és Hoffmann, kik az elődjeiktől megvetett alapon építettek tovább, és ugyanazon
