Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
45 megközelítőleg megfelel azon intentióknak, miket a kör már előzőleg és a következő években is ismételten nyilvánított. A gyógyszertárakra vonatkozólag a kör hasznos ujitást ért el, hogy t. i. ott a legszükségesebb mü- és kötőszerek, melyeket a kör a gyógyszerész-testület számára kijelölt, készletben tartassanak, gyors vagy pl. éjjeli szükségletre. A testület helyt adván a kérelemnek, a kör ezt köszönettel vette ludomásnl. Azon intensiv törekvés után, hogy a szoptatós dajkák megfeleljenek a közegészségi követelménynek és azok gyermekei meg- óvassanak a nagy halálozástól; majdnem önként következett azon hasznos propaganda, melyet a kör a csecsemőknek saját anyjuk általi szoptatása érdekében fejtett ki. Ennek erkölcsi és anyagi értékét feltüntetendő, legjobban úgy vélte megoldhatónak a kérdést, ha pályadijat hirdet oly munkára,, mely lehető világosan és érthető módon tüntesse fel a szoptatás előnyeit az anyára és a csecsemőre nézve. A 15 aranynyal kitűzött pályázattal nem volt a körnek nagy szerencséje, mert a beérkezett 9 mű közül egyet sem tartott az intendált czélnak megfelelőnek. Az egyiket föltételesen elfogadhatónak tartotta, ha szerzője úgy tartalmára, mint irályára nézve átdolgozza. Ennek megtörténte után a biráló-bizottság a szerzővel együtt tévén mega szükségesnek vélt móclositásokat; az orvosi kör a pályaművet: „Miért szoptassa az anya önmaga gyermekét“ Dubay Miklóstól 5000 példányban kinyomatta; illetőleg Singer és Wolfner kiadóczégnek adta, ki annak 5000 példányban való nyomatására és meghatározott díjban való eladására, továbbá minél szélesebb alapon való terjesztésére kötelezte magát; azonkívül ingyen 500 példányt küldött szét a kör által kijelölt törvényhatóságoknak és 250 példányt magának a körnek. Bárha a havi ülések, — mint a titkári jelentés mondja — nem is voltak oly látogatottak, mint a 3—4 év előttiek, mégis azt látjuk, hogy a kör munkaereje meg nem zsibbadt. A felhozottakan kívül múg számos ügy tárgyaltatott; igy fővárosi vagy országos hülyeintézet létesítése, melynek referátumává! Szalárdi bízatott meg; az életmentés dolgában a fővárosi mentőügy; közegeszségi szempontból a tolonczügy, melyben Rózsa ffy adott szakszerű referátumot, továbbá a fővárosi kórházak elhelye
