Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
26 tette és hosszasabb értekezletek után elhatározta, hogy a 4. ügyosztályt egészen segély-egyletté alakitja át, mire a februári havi ülésnek előterjesztést tett és az alapszabályokat az évi nagygyűlés alkalmával a kör megvitatására bízta. A közgyűlés elfogadta a kör alapszabályainak módosítását és a segély-egylettel való kombinálását azon megtoldással, hogy a segély-egylet tagjai sebészmesterek is lehetnek. A pénztári jelentés már 1492 forint bevételről tesz jelentést melyből a bútorzat és lakásfelszerelés szerény 300 frtból kifutotta. A titkári jelentés 169 tagról tesz említést, mondván a körről Kölcsey szavaival, hogy »örökre virágzó növény, melynek egyfelől hervadó virágai mellett szünet nélkül újak és újabbak fakadnak és nyilnak ki». És voltak a körnek hervadó virágai, melyeket idő előtt ragadott el a halál. A kör akkori kollegális bensőségére mutat az a határozat, mely sajnos, hogy napjainkig nem tartotta magát, hogy az elhunyt tagok méltatása bizassék mindig egy körtagra, vagy annak barátjára. Későbben még egy más indítvány is tétetett, hogy az elhunyt tagok kegyeletes emléke gyanánt azok arczképe legyen megszerzendő és albumba foglalva maradjon a kör birtokában. De ezen szép föltétel még mindig megvalósulását várja. Az első emlékbeszédeket Mangold Henrik tartotta 1876. márcz. ülésben Herrmann Adolf és Nobl József tagok felett, továbbá a kegyeletes hála adóját rótta le a kör Flur Ferencz irányában, a kinek 1000 frtos alapítványát az özvegye 1500 fiira emelve az orvosi körnek bocsátotta rendelkezésre, és mely a segély-egyletnek első magvát képezte. Poor Imre megható emlékbeszédben örökité meg ezen jeles férfi érdemeit. Flór Pestváros t. főorvosa, kórház- igazgatója és a szabadságharcz idejében alezredes, később egészség- ügyi főnök lett a honvédminiszteriumban. Flór Bugát, Toldy, Pólya társaságában megindította a magyar orvos-természettudományi irodalmat. Nem teremtett nagy, eredeti eszméket, de magyar lánglelke, kátói jellemszilárdsága és áldásos jótékonysága mint Libanon cédrusa magasodott ki közöttünk. 1876-ban két munkás tagot veszített a kör Linzbauer személyében, ki Mödingbe költözött és Hamary Dánielben, ki szintén elhagyta a fővárost. A nagy hévvel megkezdett munkálkodást azonban csakhamar
