Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)

27

ellankadás követte 1877-ben. Úgy az egyesek, mint testületek életében vannak időszakok, melyeket nagy eszmék, nagy tettek nem örökítenek meg — szól Osváth titkár jelentése ezen évről — a munkásság csak az eszmék íentartására, vagy azok lassú tovább fejlesztésére irányul. Különben is a körben megindult mozgalmak csak hosszú idő alatt nyertek formát, minden lassan ment; mint az egy kisebb körben, melynek életrevalóságát néhány ügybuzgó kartárs munkássága tartja fenn, nem is lehet másképpen, ha ezen egynéhány egyén, a buzdításban kissé elernyed. Es igy azt látják, hogy 1877-ben a kör még mindig a kamaratervezetet küldi szét, hogy az országos segély-egylet igéje még az egész évben, sőt a következőben sem lett testté.

1878,

A fiatal körnek physikai ereje gyöngülni kezd, a mi abból is kitűnik, hogy a tagok száma nem gyarapodott, hanem fogyott, ugyanis 1878. végén csak 95 volt és 1879. végén már csak 88 r. t.

De a tagok számának ezen apadása részben mégis csak látszólagos és semmi esetre sem jelenti a társulat életerejének fogyását, hanem pusztán arra vezethető vissza, hogy a névsorból töröltettek oly tagok, kik befizetéseiket nem teljesítették, és kik az előző évek kimutatásaiban tagokként szerepelnek ; továbbá oly tagok, kik egyébiránt sem voltak működő vagy résztvevő egyénei a kör társas összejöveteleinek és mozgalmainak.

Hogy ez a történetiró részéről nem hypothezis, az kitetszik az igazgató-tanács üléseiből, hol a tagok hiteles összeírása és a névsor összeállítása hozatott szóba azon czélból, hogy megállapítsák, kik a sajátkezüleg aláíróit tagok és kiktől követelhető tehát a tagsági dij. Azonkívül Poor indítványára elhatároztatott, hogy tagsági, illetve megválasztási okmány állíttassák ki az újonnan belépő tagok számára. Ezeknél fogva tehát inkább az állítható, hogy az előző évek tagszáma túlmagasra volt felvéve a titkár részéről; és az a kör első évtizedére átlag 100-ra tehető.

A kör tagjai újólag három szakosztályra sorakoztak, úgymint gazdasági, közegészségi és orvosi osztályokba, melyek teendőkkel mindjárt el voltak látva a különböző indítványok folytán. Ilyen volt Dubay indítványa, emlékirat szerkesztése iránt az 1876-iki közegészségügyi törvény alkalmazását illetőleg. A memorandum czélja volt a törvény alapos revíziója, kitüntetvén a gyakorlatilag alkalmatlan szakaszokat,