Nékám Lajos dr.: Dolgozatok a székes fővárosi Bacteriologiai Intézetből (Budapest, 1897)

I. Dr. Nékám Lajos: A bőr leukaemiás megbetegedései

A BŐR LEUKAEMIÁS MEGBETEGEDÉSEI

23

Ezeken a beleg területeken a szőrük mindenütt megmaradtak, a veritékmirigyek functionáltak, az érzési viszonyok semmi irányban se változtak meg s csak tűrhető viszketés mutatkozott.

A vérvizsgálatoknak eredményét a következő táblázat mutatja:

e

c

a

'rS

O cr b&'-g

§-s

0)

rt ^

HH '—'

jy

a_l ^

*15 ^

> vr< 72

Vörös vér sejtek száma

Fehér

vérsejtek

száma

A különböző fehérvérsejteknek

É ^

^ O

o 13

aránya %-ban

O

o

’őr

s

Ó

e-rf

S“

O ■

S-g

o ’C 1c “

O

.5

‘55 •

W

XI./12.

40

1045'5

2-300-000

650-000

53

91

1 "5

0-5

'■ . ; • i

1-7

XII /22.

41

1046-5

2-100-000

650-000

42

93

1-2

0-4

12

XII./30.

39

1043

2-250-000

650-000

6-3

90

2-2

0-7

0-8

■•/20.

38

1045

2-450-000

752-000

4

92

1-3

1-1

1-6

A mi egyébként a vér górcsőéi képét illette, a vörös vérsejteken valamennyi vizsgálat alkalmával kifejezett poikilocytosis (Schistocytosis Ehrlich) tűnt fel. Magvas vörös vérsejtek — hosszabb-rövidebb keresés után — minden fedölemez-készítményen találhatok voltak, nagyobbára a normoblastok csoportjához tartozók, de mutatkoztak itt-ott mikro- és megaloblastok is.

A fehér vérsejteknek túlnyomó részét egymagvú alakok képezték s ezeknek 96—97%-át az u. n. lymphocyták tették ki. Utóbbiaknak circa V3 része vörös vérsejt nagyságával birt, 2/s része pedig valamivel nagyobb volt, de nagyságuk a vörös vérsejteknek kétszeresét csak ritkán haladta meg ; a nagyságot illetőleg a lymphocyták között átmeneti alakok bőven voltak lelhetők, vagyis elég kifejezett polymorphismus (Weiss) volt jelen ;

sejtnek legnagyobb részét a gömbölyű chromatindús, befüzödéseket sohasem mutató mag foglalta el, úgy, hogy ehhez képest a protoplasma mint keskeny, szakadozásra hajlandó s így gyakran csipkézett szegély tűnt fel. Az egymagvú elemeknek 1'5—2°/0-a az u. n. nagy monn- clearis leukocyfákból állott, azaz a vörös vérsejteknél jóval nagyobb sejtekből, chromatinszegény, néha befüzödésekkel ellátott maggal s széles protoplasmaszegélylyel ; a visszamaradó részt myelocyták — egymagvú, neutrophil szemcsékkel ellátott fehér sejtek — tették ki.

A polynuclearis neutrophil leukocyták csupán 5—6°/0-al, az eosinophil sejtek 0‘5—1%-al voltak képviselve a vérben.

A fentebbieket összegezve, ezen esetben nyilvánvalóan a leukae- miának azon ritkább alakjával volt dolgunk, melyet a lymphocytáknak túlnyomó felszaporodása miatt leukaemia lymphatica, v. lymphaemia jelzö- vel szoktak jelölni. Ezen változata a leukaemiának többnyire olyan