Nékám Lajos dr.: Dolgozatok a székes fővárosi Bacteriologiai Intézetből (Budapest, 1897)
I. Dr. Nékám Lajos: A bőr leukaemiás megbetegedései
2í DK. NÉKÁM LAJOS betegeken észlelhető, kiknél a klinikai kórképet illetőleg a legfeltűnőbb elváltozás a nyirokmirigyeken mutatkozik. A jelen esetben a physikalis tünetek sorában leginkább a lép megnagyobbodása domborodott elő és csak másodsorban a nyirokmirigyeké, s így némi dissonantia mutatkozott a betegségnek klinikai képe és a vérlelet között. Ez a dissonantia azonban csak látszólagos, mert újabb vizsgálatok bebizonyították, hogy a lymphocyták nem csupán a nyirokmirigyekben, hanem valamennyi vérképző szervben képeztetnek, így tehát a lymphaemia vérleletből visszakövetkeztetni a leukaemiának klinikailag lymphatikus alakjára mint azt a jelen eset is bizonyítja — nem áll mindig módunkban. De akért nem hiányoztak a vérben olyan sejtelemek sem, melyeknek jelenlétéből a lép- és csontvelörendszernek egyidejű megbetegedésére haematologiailag is lehetett következtetni. Az eosinophilsejtek ugyanis a többi fehérvérsejthez viszonyítva ugyan csekély számban voltak jelen, mindazonáltal absolut számuk — 3000—7000 pro kmm. — azoknak rendes mennyiségét sokszorosan túlhaladta, s ilyen szaporulat tapasztalat szerint a lép és csontvelő leukaemiás elváltozásánál szokott leginkább nyilvánulni; másrészt bőven voltak találhatók a vérben myelocyták és magvas vörös vérsejtek is, melyek kétségtelenül a csontvelő produktumai s utóbbiaknak nagyobb száma a csontvelő leukaemiás megbetegedésének egyik legértékesebb jelét képezi. Ezen viszonyokat tekintve, szorosabb értelemben a jelen esetet klinikailag: leukaemia mixta, praecipue lienalis, haematologiailag: leukaemia mixta, praecipue lymphatica névvel illethetjük. Végül néhány szót a vérnek phys/kai magatartásáról. Ha figyelemmel kísérjük a vérfaj súlynak a vér haemoglobin tartalmához való viszonyát, feltűnik, hogy a vér fajsúlya valamennyi vizsgálat alkalmával magasabbnak mutatkozott, mint az hasonló haemoglobintartalom mellett egyéb anaemiáknál lenni szokott. A vér fajsúlya ugyanis, mint azt Schmaltz ,, Hammer schlag és mások kimutatták, első sorban a haemoglobin tartalomtól függő s így azzal arányosan változik. Egyes betegségekben mindazonáltal egyéb tényezők is lényegesen befolyhatnak a vér fajsúlyára s ilyenkor az a haemoglobintartalomhoz viszonyítva, magas vagy alacsony lehet. így pl. leukaemiában, mint azt Menicanti és Dieballa vizsgálatai bizonyítják, a felszaporodott fehér vérsejteknek tömege oly- képen módosíthatja a vér fajsúlyát, hogy az a haemoglobintartalomhoz viszonyítva magasabb értéket mutat. A vérfajsúly és haemoglobintartalom egymáshoz való viszonyának ezen megzavarása a jelen esetben is mutatkozott s azt mindenesetre a fehér vérsejteknek hatalmas felszaporodására vonatkoztathatjuk. (Dr. Dieballa.) A betegség igen előrehaladt stádiumában, egy alkalommal a jobb tibia felett igen rövid időköz leforgása alatt egy 1 cm. átm. eryth. folt, azután hólyag, majd vörös udvarral körülvett fájdalmas pustula keletkezett. Egy másik alkalommal a talpon egy éjjel alatt több 2—3 cm.
