Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegség«^. 589 Ha a deformitás nagyobb fokú, de a csontok még' kézcsővel (manualis osteotlasis) egyesitjük ki, midőn a végtagot—úgy iog- juk kezeink közé, hogy két hüvelykujjunkat a combcsont belső bütyke fölé helyezzük, a kezünk többi ujjaival pedig húzást gyakorolunk hüvelykujjunk felé. A kiegyenesités legtöbbször a csont infractiójával következik be. A redressement után a végtagra gipszkötést alkalmazunk. A kötést pár hét múlva eltávolitva, az imént leirt síneket alkalmazzuk a rhachitis végleges meggyógyulásáig, illetve a csontok teljes megkeményedéséig. Az elgörbülés, ha a csontok már kemények, műtétéi utján, a combcsont izületi végének vonalas átvésésével (osteotomia supracondyloidea linearis Maceiven) hozandó rendbe. A behatolás a térdizület felett a comb belső oldalán azon a ponton történik, a hol a combcsont külső bütyke felett egy ujjnyira húzott haránt vonal és a m. adductor magnus előtt 4 cm.- rel húzott függélyes vonal egymást keresztezi. Az osteotomiát nem nyiltan, hanem subcután módon végezzük, Dollinger tanár ajánlatára a lágyék- részeket hosszirányban ugyanazon vésővel vágva át, a véső szélességének megfelelően, a melylyel a csontot átvéssük. A csonton haránt irányba fordítva a vésőt, azt egy vonalban a külső csontkéregig átvéssük, a megmaradt részt pedig kézerővel törjük el. A bőr sebet selyemmel, szücs- varrattal egyesítjük s a redressált végtagra gipszkötést alkalmazunk a comb felső harmadáig. Kis gyermekeknél a medencét is bele kell foglalni a kötésbe. Ha az elgörbülésben az alszárcsontok is résztvesznek, a mit arról lehet felismerni, hogy ilyenkor a térdizület behajlítása mellett is távol állanak a bokák egymástól. Az esetben az alszáron is, annak felső harmadában vonalas átvésés vagy ékkivésés végzendő (lásd 590. 1.). A betegek a kötéssel, ha a medence nincs befoglalva a kötésbe, a második héten mankók segélyével már rendesen járnak. A kötést 6 hét múlva távolitjuk el és ugyanakkor szedjük ki a varratokat is. Akár manualis osteoklasis, akár osteotomiával hozzuk rendbe az elgörbülést, kiegyenesités után, ha a csontok még puhák, sines támasztó készüléket mindig hordatunk. Osteoklasist vagy intraarticularis redressement Lorenz szerint nem végzünk, mert az előbbinél a lágyrészek zúzódása kiszámithatatlan, az utóbbinál az ízület lityegővé lesz. Az alsó végtagok egy másik nagyon gyakori deformitása, mintegy pendantja az előbbinek, midőn a comb az alszárral egv befelé nyíló szöget képez. Ez a deformitás a donga térd (genu varum). Az elgörbülést okozhatja a combcsont alsó vagy az alszárcsontok felső harmadának az elgörbülése, legtöbbször mindkettő együtt, a térdizület azonban mindig változatlan. Az elgörbülés helye legtöbbször nem a combcsont, vagy az alszárcsontok egy pontján van, hanem mindkét csont együttesen kifelé hajolva képez egy hosszú ivet. Összetett lábak mellett felnőtteknél a térdek néha 20—30 cm. távolságra vannak egymástól. Nagyobb fokú elgörbülés miatt a beteg lábait erős pronatioban kénytelen tartani, hogy egész talpán állhasson, minek következtében, ha a dongatérdek huzamosan állanak fenn, a betegnek e rendetlen lábtartás következtében lúdtalpai lesznek. A dongatérd leggyakrabban kétoldali s ilyenkor a két végtag együtt 0 alakot képez, lehet azonban az elgörbülés egyoldali és sőt combinálva a másik oldalon gacsos térddel. Ez utóbbi alakját az elgör- bülésnek legtöbbször a gyermeket hordozó dajka keze okozza, midőn a gyermeket térde táján magához szorítva direct nyomással hozza létre a
