Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
590 Kopits Jenő combcsontok, illetve alszárcsontok elgörbülését, a miáltal a dajka testéhez közelebb eső térd donga állásba, a külső pedig gacsos állásba kerül. A gyógyítás módját a csontok keménysége, az elgörbülés nagysága és a gyermek kora határozzák meg. Kis gyermekek az angolkór meggyógyulása után nyomtalanul kinövik a deformitást pár év alatt, ha az kis fokú. Ha az elgörbülés nagyobb fokú és a csontok még puhák, úgy támasztó készüléket rendelünk, hogy a végtag további elgörbülését megakadályozzuk. A támasztó készülék két acél sinből áll, mely a comb felső harmadáig terjed, a térdizületben charnier Ízülettel bir, s a cipőn alkalmazott delta-kengyellel szabadon izül. A két sint a végtagot körülfutó, hátul bőrrel bevont acélivek, mellül puha bőrszallagok rögzítik a végtaghoz a combon, valamint az alszáron két helyen, a hol elgörbülés legerősebb domborulata van, egy-egy jól kipárnázott bőrpelottát alkalmazunk, mely szijjakkal a belső sinre elhelyezett gombokhoz erősítve, huzza a végtagot a középvonal felé, illetve megtámasztja, hogy az még jobban kifelé ne görbüljön. Puha csontoknál manualis osteoklasis is végezhető. Nagy fokú elgörbülésnél azonban, ha a csontok már kemények, vonalas csontátvésés (osteotomia linearis) végzendő az elgörbülés legnagyobb domborulatán (1. alszár elgörbülés). Az angolkóros alszárcsontok élgörbülése (Curvatura rachitica cruris.) Legtöbbször összeesik a járás megkezdésével. Az alszár képezhet kifelé hajló nagy ivet egész hosszában vagy csúcsával előre és kifelé néző szögbetörést bármely pontján. Kis fokú nagy ivü elgörbüléseiket a gyermekek kinövik, ha azonban az elgörbülés bár ivalaku, de nagy fokú vagy pedig szöglet alakú, úgy az kiegyesitendő, mindig kézerővel vagy a csont átvésése segélyével. A csont megszakítása végezhető vonalas átvéséssel (osteotomia linearis) vagy ékkivéséssel (osteotomia cuneiformis.) Kisebb elgörbüléseknél, hol a görbület homorú oldalán levő lágyrészek megrövidülése még nem nagy fokú, vonalas átvésés végzendő, combinálva a homorú oldal izmain végzett inmetszéssel. A hol az elgörbülés nagy és a lágy részek ellentálása erős, bázisával domború oldal felé néző éket kell kivésnünk a csontból. Az ékkivésést nyílt sebből végezzük, a vonalas átvésést azonban subcután módon, Dollinger tanár ajánlatára, a lágyrészeket is ugyanazon vésővel vágva át, mint a melylyel a csontot véssük. Az alszáron csak a sipcsontot véssük át, a szárkapocs csontot kézcsővel törjük el. Műtét után a sebet selyemmel szücsvarrattal varrjuk össze ; a redressált végtagra gipszkötést alkalmazunk, mehret a csontok teljes összegyógyulása után 5—6 hét múlva távolítunk el, ugyanekkor szedjük ki a varratokat is. Ha a csontok puhák, műtét után kétoldali támasztó sint rendelünk, az elgörbülés helyére alkalmazott támasztó bőr- pelottával. A csontok nagy fokú meglágyulása és fájdalmassága lép fel, eddig ismeretlen okból terheseknél és gyermekágyasoknál (osteomalacia), mely különösen a medencén és gerincoszlopon okoz nagy fokú deformitásokat. A megbetegedést régente azonosnak tartották az angolkórral, ma azonban külön kóralaknak tekintjük. (Lásd a nőgyógyászati részt.) A serdülő korban észlelhető nagyon gyakran a gerincoszlop oldalhajtása (Skoliósis habitualis.) A gerincoszlop ez elgörbülése huzamos ideig tartó és ismét megújuló rósz tartásból származik, melyre az iskolázás alatt bő alkalom nyílik írásnál, rajzolásnál és kézimunkánál. A
