Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegségei. 579 ványainak a törésénél térünk el ez eljárástól, midőn a szomszédos Ízület merevségének az elkerülése végett az állandó rögzítést elhagyjuk s azonnal a végtag masszázsához és a szomszédos ízület óvatos mozgatásához látunk hozzá. A csontvégek egymásba illesztésénél ép úgy, mint a törés kórjelzésénél a Röntgen sugarakkal való átvilágítás jó szolgálatot tehet. Egyes csontok törésénél, mint koponyacsontok, bordák, medence- csontok, láb- és kéz középcsontok stb.-nél már maga a csontok elhelye- ződése kizárja a nagyobbfoku dislocatiót; a nagycsöves csontoknál azonban a dislocatio egyik állandó tünet s azért az utóbbiaknál alkalmas eljárással kell a végtagot megóvni a gyógyulás folyamán bekövetkezhető deformitástól. A törési végek egymáshoz illesztése nyújtás és ellennyujtás segélyével történik. Végtagok csonttörésénél az egymáshoz illesztett csontvégeket legjobban rögzíthetjük sínek és circularis kötés segélyével. Circularis kötést alkalmazunk zárt töréseknél azonnal a törés után, mielőtt még a végtag duzzanata nem nagy s mindazon esetekben, hol a lágy részeken nagyobb fokú zúzódások nincsenek. A sin alkalmazása az alsó végtag zárt töréseinél ideiglenes, a mig a végleges circularis kötés alkalmazását a végtag állapota megengedi, a felső végtag törésénél azonban végleges. Úgy a kötés, mint a sin anyagául legalkalmasabb a gipsz. A gipszkötést és a gipszsint gipszpólyából készítjük. A gipszpólya házilag is előállítható akkép, hogy a gipszet puha, zsírtalanított, finom szövetű fehér mullba szórjuk. A pólyák szélessége 20, 15, 10 és 5 cm, hossza 5 m. Elsőrendű alabastrom gipsz használandó, melynek szine fehér, liszt összeállásu és finomságú, kemény göböket nem tartalmaz, mely száraz helyen tartandó a felhasználásig. A gipszet a kisimított, legöngyölt mullpólyába egyenletes vékony rétegben hintjük be. A gipszkötés alkalmazása előtt a végtagot vékony, zsírtalanított vattaréteggel pólyázzuk be; a kiálló csontkiemelkedéseket s azt a helyet, mely esetleg támaszkodásul szolgál, hol a kötés is erősebben fekszik oda, gondosan kipárnázzuk. A pólyákat, a mennyi a kötéshez szükséges, mind egyszerre tesszük langyos vízbe. A vízbe sót vagy timsót tenni nem jó, mert a kötést törékenynyé teszi. A jól átázott pólyából, ha használatra kivesszük, a vizet egyenletes nyomással két kezünk közt kinyomjuk. A pólyákat úgy kell feltenni, hogy a kötés ne szorítson, de túlságos laza se legyen; az egyes fordulatok fedjék az előbbinek a felét, pólya fordítást vagy kötegszerü összecsavarást csinálni gipszkötésnél nem szabad. Az egyes pólya rétegeket a kötés feltétele alatt is többször egymásba simítjuk. A kész kötésre gipsz-pépet soh’se kenjünk, sőt inkább erélyes simítással a felesleges gipszet és vizet nyomjuk ki belőle. A jó kötésnek keménynek, de vékonynak kell lenni, a mit akkor nyerünk, ha a kötésben sok a mull és kevés a gipsz. A többi anyagból (fa, papír, bádog) készült sineket kitünően tudjuk pótolni yipszsinnel. Készítése úgy történik, hogy egy jól beáztatott, megfelelő széles gipszpólyát, elég nedvesen behengergetünk a szükséges hosszúságra több rétegben, mig elég vastag lesz, hogy támaszt nyújtson, — az egyik felületét vattával, a felett pedig egy mullréteggel borítjuk és a végtagra illesztve mig puha, egy mullpólyával odaerősítjük, hogy ahhoz teljesen simuljon. Nagy előnye más anyagból készült sinek felett, hogy gyorsan elkészíthető és a végtaghoz plastikusan simul. 37!
