Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 557 Az inak gyulladásos folyamatai közül legenyhébb a heveny jellegű recsegő ín illetve ínhüvely lob, tendovaginitis crepitans, melynél a tapintó kéz, az ín mozgatása alkalmával hóropogásszerü recsegést érez. A recsegés az ín és ínhüvelyre lerakodott rostonya következménye. Következményes baja az inak megerőltetésének. Mosónők alkar feszítő inaiban, katonák musculus tibialis anticus és Achilles inában gyakori. A prognosis kedvező. Pára kötések, ecsetelések tinct. jodival, higany kenőcs bedörzsölések. rögzítő kötésekkel a heves tüneteket pár nap alatt eltüntetik, az ezután alkalmazott másságéval pedig 1—2 hét alatt teljes gyógyulás érhető el. Súlyosabb következménynyel jár a genyes íntok lob tendovaginitis, icndosynovitis purulenta acuta, mely fertőzött sérülésekhez, s környi phleg- monekhoz társul (Panaritium tendinosum) s az inak mentén terjed. Kedvező esetekben zavartalanul gyógyul, nem ritka azonban az ínhüvely és ín közötti összenövés visszamaradó merevségekkel, vagy az inak elhalása. A korai feltárás, a váladék szabad lefolyásának biztosítása és az asepticus sebkezelés egyedüli therapeuticus eljárásunk. A következményes contracturákat célszerűen alkalmazott rögzítő kötésekkel kerülhetjük ki. A chronikusan fellépő tendovaginitis tuberculosa, gümős íntok lob lehet primär és secundär. Az elég gyakori elsődleges megbetegedésnél a puha tapintató térimenagyobbodás az inak és ínhüvelyeken fejlődő szürkésvöröses giimők tömege által van feltételezve, melyek elsajtosodnak, elge- nyednek, ritka kedvező esetben gyógyulás is következhetik be, a sarjak dege- nerálnak s mint kemény testecskék (corpuscula oryzoidea) tapinthatók ki. — Tekintettel az egyes kedvező esetekre, kezelésünket nyugalmi kötések alkalmazásával vezethetjük be, összekötve időszakonkinti 10°/0 jodo- form-glycerin befecskendésekkel. — Leghatásosabb azonban s az elsaj- tosodás előtti szakban teljes jó eredményhez vezető a sarjaknak, esetleg az inhüvellyel eg\ ütt való művi kiirtása. — Szétesésnél a góc kikanala- zása, a sarjak kimetszése s antisepticus kezelés van ajánlva. Chronikus lobot a kies is okozhat. Az inhüvelyek mentén különösen a tenyéren és ujjakon gyakran találkozunk, részben már lefüződött tömlős kiöblösödésekkel hygroniákkal, melyek az inhüvely bővebb nedvelválasztásának következményei. Therapiájuk a nyomás általi szétrepesztés vagy kiirtás. A nyálkatömlök-bursa mucosa, melyek rendesen ízületek közelében (b. praepatellaris) fordúlnak elő, de nyomás folytán más csontos testrész felett is (proc. spin. vertebrae, sternum) fejlődhetnek, endothel sejtekkel vannak bélelve s a synoviához hasonló váladékkal töltetnek ki. — Ezen tömlők betegségei többnyire mehanikus, vagy infectiosus alapon fellépő acut vagy chronikus lobok. Az akut lobok savós-rostonyás vagy genyesek s a váladék felhalmozódása folytán pirosán elszínesedett bőrrel fedett fájdalmas éles határú, hullámzó terimenagyobbodások alakjában jelentkeznek. — A chronikus tünetekkel fellépő bursitisek fájdalmatlanok, felettük a bőr ép színű, ezek az u. n. Hygromák. Ezeknek bennéke sűrű, nyálkás, olykor corpuscula oryzoideákkal telt. Falzatuk hosszú fennállás után tömött vastag. Az acut bursitisek kezelése a mig el nem genyednek, antiphlo- gistikus, azontúl incisio, excochleatio, antisepticus kezelés. — Hygromáknál legcélszerűbb a tokkal együtt való kiirtás.
