Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)

Dr. Kuzmik Pál: Sebészet

530 Kuzmik Pál Sérülések thermikus behatásokra. Égés — Combustio. Magasabb fokú liő bármely alakban is has­son a szervezetre, akár közvetlen érintkezés útján vagy kisugárzása által, (forró gőz, folyadék, szilárd test, gázok, robbanások, sőt a forrón tűző nap­sugár is), azon a hő intensitása, behatásának ideje és kiterjedése szerint könnyebb, súlyosabb, sőt halált okozó sérüléseket idézhet elő. A hely­beli elváltozásokat általában három osztályra — fokra osztjuk u. m. az I-ső fok a hyperaemia: Il-ik fok a hólyagképződés; III-ik fok a pörkösödés, elszenesedés. A III-ik fokú égésnél többnyire megtaláljuk a két előbbit is. (L. II. k. 445. 1. is). Az I-S« fokú égésnél heves fájdalmak mellett a capillarisok tágu­lása folytán élénk pírt, s az izzadmány folytán csekély duzzanatot találunk. Könnyű esetekben a pír gyorsan múlik, követve többnyire a legfelülete­sebb bőrréteg hámlása által. II. fokú égésnél a hyperaemia mellett még kisebb-nagyobb víz­tiszta, sárgás vagy véresen festenyzett savóval telt hólyagokat találunk, melyek különösen nagy feszülésük által fájdalmasak. A fájdalmasság nö­vekszik, ha a hólyag le lesz dörzsölve. A hólyagok közvetlenül a sérülés után vagy 24 órán belül eddig még meg nem fejtett okból képződnek. A hólyag alatt a corium szabadon fekszik, 3—8 nap alatt azonban uj szaruréteg által ismét be lesz fedve ; kivételt képeznek azon esetek, me­lyeknél maga a cutis is sérült, mert ily esetekben könnyen állhat be genyedés. Ez utóbbi esetek képezik az átmenetet a III. fokú égések­hez, melynél a szövetek már elpörkösödnek. E száraz vagy nedves pörk lehet sárga, szürke, barna vagy elszenesedve fekete. A pörkök le­válása, a gyógyulás megindulása egy reactiv lob folytán következik be, a lefolyás gyakran, különösen ha csont is sérült, igen hosszadalmas lehet és a hegzsugorodás folytán súlyos működési zavarokat teremthet. A hyper­aemia kifejlődése -f- 45° C.-nál kezdődik, inig a -j- 60° C. hő a szöve­teket már elszenesítheti. Ezen helybeli tünetek mellett nagy fontosságúak az általános tünetek, melyek a kiterjedés nagysága szerint súlyosbodnak. Tapasztalat szerint, fél testre kiterjedő, enyhe égés is feltétlenül halálos, a test egy harma­dának II. fokú égési sérülésénél pedig a halál feltétlenül be szokott következni. Kiterjedt égésnél közvetlenül vagy 48 órán belül áll be a halál, ritka esetben később kimerülés következtében. Tapasztalat szerint a szervezet jobban tűri egyes testrészek (végtag) teljes elszenesedését mint kiterjedt könnyebb égést. A kiterjedt égést szenvedett betegek heves fájdalmakról panaszkod­nak, nyugtalanok, szomjasak. A vizelet mennyisége alászáll, sokszor teljes anuriát is észlelünk. A vizelet hiimoglobiu tartalmú, melyet az elpusztult vörös vérsejteknek tulajdoníthatunk. Az eleinte ép sensoriumu beteg deli- rálni kezd, hőmérséke sokszor 2—3°-al alászáll, érlökés szapora, légzés felületes lesz s a collapsus tünetei között beáll a halál. A hőcsökkenés a tágult s fedetlen edények útján létrejött hővesztés következménye (Cohnheim). Hirtelen halál a reactiv lob beálltával is bekövetkezhetik pár óra lefolyása alatt fenti tünetek által kisérve. A halál okát még ma sem tudjuk positive

Next

/
Thumbnails
Contents