Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
804 Kenézy Gyula e) Oophoritis. Csak másodlagosan keletkezik. A fertőző anyag a nemi részekből vagy a méhen és petevezetőn, vagy a nyirokedényeken vagy a visszereken át jut a petefészekbe. A lobos féregnyulvány sokszor hozzátapad az ovariumhoz, amely így per continuitatem fertőződik. A belek és a hashártya betegsége közvetlenül, egyéb szerveké embóliák utján okozhat oophoritist. E valódi gyulladásokon kivül beteggé teheti a petefészket minden akut fertőző betegség. Ilyenkor a tüsző meg a pete megduzzadnak, a sejtek szétesnek, majd a tüsző tartalma felszívódik, falai összenőnek, (oophoritis parenchymatosa). A petét és a tüsző sejtéit valószínűleg azok a toxinok ölik meg, amelyeket a fertőző betegség baktériumai termelnek. A gyulladt petefészek beszűrődik. Az infiltratio elmúlhat, zsugorodó’ hegeket hagyva maga után, amely az albugineát szívóssá teszi (oophoritis- interstitialis). Ilyenkor a tüszőkben meggyűlő folyadék nyomása nem képes felrepeszteni a szívós burkot. E miatt a petefészek nagyobb lesz, felszínén sok, borsó, egész mogyorónyi tömlővel (degeneratio mikrocystica)* De lehet az is, hogy az infiltratio genyedéssé válik (oophoritis suppurativa) s valódi petefészektályog (abscessus ovarii) támad. Ha valamely tüsző, vagy kis tömlő tartalma elgenyed, akkor álpetefészektályog (pseudoab- scessus ovarii) keletkezik. Phlebothrombosis is terjedhet át a petefészekre- s ha a thrombusok elgenyednek, a petefészek is része lesz a keletkező medence-tályognak. A gyulladás alatt a petefészek összetapadhat a környező szervekkel. A betegség természete szerint egy vagy több vékony szál, vagy tömeges izzadmány tapasztja a petefészket a medencebeíi szervekhez. A betegség tünetei aszerint változnak, amilyen a betegség foka, amilyen szervekhez hozzá van a petefészek nőve. A betegség az ovarium működését megzavarja. Ha az albuginea nagyon szívós, a peték a tüsző megrepedése nélkül mennek tönkre: az asszony steril. Az ovulatio zavarai rendetlenné teszik a havitisztulást. Fájdalom a tisztulás előtt, — kevésbé alatta — kevés, színtelen vérzés, általában a tisztulást megelőző erős molimina jelzik a petefészek betegségét. Az állandó fájdalom nagysága a szerint is változik, hogy csak a petefészek, vagy a többi nemi rész is beteg-e. Ha maga az óvarium a legbetegebb, a nők rendesen arról panaszkodnak, hogy mindég egyazon helyen éreznek égető, sütő, néha nyilaié fájást, akkora területen, mint egy krajcár. Emellett a medencében, meg a betegoldali csarnokban állandó tompa, de nagyon kínzó fájdalom van. A beteg petefészek érintése és mozgatása nagyon fáj. Ezért ha a végbéllel vagy a hólyaggal az az ovarium össze van nőve : a székelés vagy vizelés nagyon kínos. Az oophoritis maga nem életveszélyes betegség. Ha a baj, amely a petefészek gyulladást okozta, elmúlik, ez sem okoz számbavehető veszedelmet. A gonorrhoeás, idült oophoritis is azért komoly betegség, mert mellette a tuba és a méh idült gyulladása is fennáll. Igaz ugyan, hogy magának a petefészeknek a működési zavara is lehet a meddőség oka, de azt mégis gyakrabban okozza a tubák szájadékainak elzáródása. Ha ezt el tudjuk hárítani,, még reménylhetjük, hogy a nő teherbe esik. A teljes gyógyulásra annál kevesebb a kilátás, minél régibb a betegség. Az idült petefészek gyulladás felismerése nem nehéz, ha az ovarium nincs nagyon odanőve, vagy ha jóval nagyobb. A mozgatható és keményebb, nagyobb petefészket könnyű tapintani is, megismerni is. Sok esetben a meg-
