Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
520 Kuzmik Pál Az infectiót előidéző microorganismusok rendesen a sebet magát inficiálják, találkozunk azonban oly esetekkel is, midőn azok más úton (tüdő, emésztő csatorna) jutva be a szervezetbe, a sérült helyre (locus minoris resistentiae) a véráram útján kerülnek s idézik elő az elváltozásokat (autoinfectió). A járulékos sebbántalmakat beosztjuk helybeliekre és általánosakra. előbbieknél — a fertőzés a sebből kiindulva — az elváltozások a seb környékén játszódnak le, az utóbbiaknál a fertőzés terménye az egész szervezetet támadja meg. I. Helybeli járulékos sebbántalmak. 1. Erysipelas (orbánc) a bőr acut fertőző betegsége, melynél a coccus valamely bőr folytonosság megszakításon jutott be. Az orbánc többnyire rázó hideggel kezdődik, mely után a hőmérsék sokszor a 40° C. is eléri. A lob cardinalis tünetei mind meg vannak. A pir éles határu, az infiltratió felemeli a bőrt. Kedvenc székhelye a fej, ritkán találjuk a törzsön. Megkülönböztetjük több alakját: a) erysip. simplex kevéssé terjed s a lob nyolc nap alatt a hám pikselyesedzésével elmúlik; b) erys. migravs, melynél a bőr ezen egyszerű lobja újabb rázó hidegek által az egész testen vándorolhat, s a beteget felette kimeríti; c) erys. oedematosum a bőr lobos induratiója nagyon erős s a feszülés folytán okozhat elhalást; d) erys. bullosum, melynél a cuticula átlátszó savó által hólyagokba lesz emelve; e) erys. gangraenosum, melynél a bőr hirtelen elhal, sőt a bántalom a bőr alatti kötőszövetet is megtámadja (erys. phlegmonosum). Ez a legsúlyosabb alak s nem ritkán általános infectiót előidézve halált okozó. Prognosisa alakjától s fellépési helyétől függő. Legveszedelmesebb a fejen, a hol a nyirok edények útján a koponya üregét is inficiálhatja. Tli. Sajnos ez idő szerint is még leginkább csak tüneti, noha 1 : 3 ichthyol oldat bekenésekkel többször igen szép eredményt érünk el. A lob és fájdalom csillapítása ellen célszerűen alkalmazunk jégtömlőt és jeges borogatást (szemen és hereborékon nem!), láz ellen chinint, inkább azonban csak mint roborranst 25—30 ctg. adagokban, bort, cognacot rendeljünk. A fertőzés forrását antisepticus sebkezelésben részesítjük. Súlyos esetekben a feszülés megszüntetésére a gangraena megelőzésére pedig scarificálunk s erélyesen desinficiálunk. 2. Phlegmone (kötöszöveti lob). A bőr alatti, izom és ínközötti, kötőszövet, valamint a csonthártya felületes rétegének genyes szétesésre hajlamos lobja, melynek okozói a bőr folytonosság megszakításain (horzsolások) bejutott staphylo-, s még inkább streptococcusok. Megkülönböztetjük a körülirt és a diffus — terjedő alakját. Az ujjakon a. panaritium gyünév alatt ismerjük. A lob acut tünetei rendkivül hevesek s magas láz által vannak kisérve. Az infiltrátio elmosódott határu és rendkivül nagy lehet, nagynyomást gyakorolva a környező szövetre, különösen a bőrre, mely halvány vagy a venosus stasis.miatt elkékül s könnyen elhalhat. A szétesés hamar jöhet létre, s a sülyedésre, illetve a szomszédos résznek, a bántalom körébe való bevonására igen hajlamos. Nem ritka az edények erosiója és az utóvérzés. Terjedése a nyirokpályák mentén valamint metastasisok képző-
