Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegségei. 601 s ha ez nem sikerül teljesen, nyolc naponkint új kötést adunk, mely- lyel fokozatosan folytatjuk a kiegyenesitést mindaddig, inig az utolsó kötéssel a fejet az ellenkező oldalra áthajlitani nem sikerül; ezt elérve állandó használatra gipszlenyomat szerint JDollivger-féle fejtartó fűzőt rendelünk (1. 598. L). A fűzőt a gyermekkel eleinte éjjel-nappal állandóan hordatjuk, később naponta péhány órára. A mint a gyermek a fűzőt hordja, hozzá kell látnunk a manualis redressáló gyakorlatokkoz és a nyak izomzatúnak az erősitéséhez. E gyakorlatokat éveken át kell folytatni. A kezelés akkor fejezhető be, ha a gyermek saját izom erejéből, a törzs egyenes tartása mellett, fejét úgy tudja az ellenkező oldalra áthajlitani, hogy a homorú oldalon a lágy részek semmit sem feszülnek. Ugyancsak mébbeli térhiány okozza többnyire a világrahozott don- galólábat (pes equino-varus congenitus) is. A deformitás lehet csak az egyik vagy mindkét lábon. A láb flexióban és adductióban áll, a talp be- és hátrafelé tekint, a láb háta előre és kifelé, az Achilles-inban egyesülő izomcsoport erősen megrövidült, úgy hogy, ha a lábat a rendes állásba akarjuk hozni, az in erősen megfeszül. Kifejezettebbek a tünetek, ha a gyermek már jár; ilyenkor a gyermek egészen a láb külső szélére vagy a láb hátára lép, a talp felfelé néz, a láb hátán kémén}7 bőrrel fedett nyálka tömlő képződik. Th. A deformitás gyógyítását a csecsemő 4—6 hetes korában kezdjük meg, addig naponta többször kézerővel redresszáljuk a lábat s ez állásában huzamosabb ideig kezeinkkel megtartjuk. Ez eljárással elérjük azt. hogy a kezelés megkezdésére a láb könnyebben lesz redresszálható s a deformitás nem fokozódik. A kezelés rendesen az Achilles-in bőralatti átvágásával kezdődik, kivéve azon eseteket, hol az in részéről az ellent- állás nagyon csekély. Az inmetszést (tenotomia) a következőképen végezzük : A végtagot a térdekig dezinficiáljuk, valamint a tenotomot lege artis kifőzzük. A gyermeket, hogy az inhoz jól hozzáférjünk, hasra fektetjük, a bal kezünkkel a lábat megfogjuk, jobb kezünkkel pedig a keskeny, hegyes tenotomot az Achilles in szélén, a külső vagy belső oldalán, a szerint, a melyik oldal leginkább kezünk ügyébe esik, beszúrjuk s az in és bőr közé vezetjük vigyázva, hogy a bőrt a kés hegyével meg ne sértsük a beszúrással ellentétes oldalon. Most, miután a tenotom az inon el van helyezve, azt élére forditjuk s miközben bal kezünk a lábat dorsalflexio irányában nyomja, enyhe nyomással az inat átvágjuk. Az inmetszés után érezhető zökkenéssel a láb köny- nyebben lesz felhajlitató s szemmel is jól látható, mennyire húzódott vissza az átvágott in a centrális vége felé. Miután az inmetszés megtörtént, a tenotomot visszafordítva lapjára, a beszúrás sebén át eltávolítjuk. A műtét kis sebére steril kötszert teszünk, a lábat kézerővel redressáljuk és az elért redressált állásban gipszkötéssel rögzítjük. A kötésből mellül, hosszirányban éles késsel egy csikót vágunk ki, mely- lyel a kötés alakja nem változik, de ezáltal módunkban áll a kötést tágítani, hogy a láb vérkeringése akadályt ne szenvedjen. A gipszkötés az alszár felső harmadáig ér és a láb- újjait szabadon hagyja. A kötést hetenkint változtatjuk mindaddig, mig a láb 90°-on túl felhajlitva nincs s teljes lúdtalp állásban nem áll. A teljesen redressált lábra Scarpa-féle sines cipőt alkalmazunk, a helyes állás megtartására. A készülék az orráig kinyitható bokán
