Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Nékám Lajos: A bőrgyógyászat elemei
Nékám Lajos 466 A acnehoz hasonló folyamatok közül az u. n. jód, bróm és kátrány - acnet az arteficialis dermatitiseknél, az u. n. acne syphiliticát a syphilisnél, azu.n. acne rosaceát a vérkeringés, a többit a folliculus bajainál említettem. A faggyú mirigyek functionális betegségei közül említésre méltó a seborrhoea oleosa, egy, különösen kövér egyének arcán fellépő hypersecretio, mely különösen felingerüléskor, felhevüléskor az arcot állandóan fényesen, zsírosán tartja. Th. A betegek rendszerint puderes ledörzsöléseket próbálnak; célszerűbb Rp. Tannini g. 1, Bals. peruv. g. 3'0, Spirit, vini 96'0 (116 f.) bedör- zsölést, Rp. Tannini, Chlorali hydrati aa g. l'O, Yaselinae 98‘0 (186 f.) kenöcscsel masszázst használni, vagy éjjelre a köv. pastát alkalmazni: Rp. Resorcini g. 0‘5, lact. sulph. g. 3'0 — 5'Ö, Pastae Lassari g. 50'0 (164 f.) 3. A hónalj mirigyek makacs, fájdalmas genyes gyulladását néha a trichophyton, többnyire azonban coccusok idézik elő. A hónalj gondos leborotválása, esetleg epilálása, a fluctuáló tályogok megnyitása, a többire Rp. Sublimati g. 0 5, Aq. destill., Alcoh. conc. aa g. 500’0 (398 f.) borogatások, esetleg tr. jodi beecsetelések ajánlatosak. G) A corium megbetegedései. A legfelületesebb, a papillaris rétegre szorítkozó, hegeket nem okozó, közönséges betegség a psoriasis, egy, néha átörökölhető, nem fertőző, clironikus, recidiváló, spontán is javuló papulosus bőr betegség. Mindig élesen határolt, vörös plaqueokban lép fel, melyek többnyire tüszúrásnyi pontokból kezdődnek, s lencsényi, tenyérnyi sőt az egész testet elborító nagyságot érhetnek el (punctata, guttata, nummularis, universalis stb.). Már igen korán nagy mennyiségű, könnyen leváló, réteges, ezüst fehér hám borítja őket: ha ezt erősen megkaparjuk sima, mintegy belakkozott felület mutatkozik, melyen csakhamar pár finom véipont szivárog elő a megsértett, duzzadt papillákból. A plaqueok színe élénk vörös, ha a pikkelyeket leáztattuk; szürkés, előtűnő, rózsaszínű udvarral, ha azok visszatermőd- tek. Alig viszket: előszeretettel lepi el a könyököket, térdeket, sacrumot és a hajas fejbőrt és a traumatizált, dörzsölt területeket (pl. az övét). A hajlító oldalakon, hónaljban, tenyereken ritka, nyákhártyákra u. sz. soha sem megy. A körmök néha nyomorékok lesznek, repedeznek. Igen ritkán csont és izületi bajok, anchylosisok lépnek fel. valószínűleg mint esetleges complicatiók. Nagyon erőszakos kezelésnél néha szétterjed az egész testen (exfolatio), de mindig épen hagyja néhány szigeten a bőrt. Néha, miután évekig nehány parányi plaquera szorítkozott, ismeretlen okból (irritáló kezelés, gyomor hurut, meghűlés, ideg rázkódások?) explosiószerüleg szétterjed és tömérdek kicsiny, terjedő vagy egy universalis plaquekal borítja be a bőrt. Diff. Diagn. Kétség esetén az egész testet át kell nézni; egyes typusos, élesen határolt plaqueok útba igazíthatnak. Az eczemánál elmosódott a szél, néha hólyagok látszanak; pikkelyei finomabbak; localisatiója más, papulák környezik. A denn, seborrhoeica főleg a sternumon, háton, hajas bőrön mutatkozik; barnás vörös, zsíros tapintatú; végtagokra alig terjed át.
