Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
Fertőző betegségek 39 hatók (kutya harapás, macska marás vagy karcolás, ha a kutya megnyalja a kezet stb.). Veszett állat boncolásánál az idegelemek érintkezése a kéz sértett vagy karcolt sebével is fertőzést okozhat. Nagy és mély harapott seb vagy csupasz testrészeket érő marás veszélyesebb, mint felületes, csak zúzódásos vagy ruhán át történő marás. Ep bőr és nyálkahártyán át nem valószínű a fertőzés. A megmart egyének közül azonban átlag csak 15- 20<b0-on tör ki a veszettség, a többi ment marad. Bouley szerint arcsebeknél 87°/«, kézsebeknél 66°'(l, mig lábsebeknél csak 29°/0 betegszik meg (ez persze védőojtásokkal kezeitekre nem vonatkozik). Megmart gyermekek közül kevesebben kapják meg a bajt mint a felnőttek közül. Az, hogy a veszettségi esetek száma nálunk is nyáron nagy melegben éri el maximumát, csak abból magyarázható, hogy nyáron több alkalom van a szabadban tartózkodás folytán a fertőzésre. A veszettség fertőző anyagát mégnem ismerjük; sem azt,hogy mikroorganisnms-e, vagy valamely chemiai anyag-e? De azt tudjuk, hogy a veszett állatok nyálában, könny-, hasnyál- és emlőmirigyeiben, mellékveséiben, néha a hugy és hereváladékban, tejben, környéki idegeiben, legtisztábban és legtömegesebben pedig a középponti idegrendszerében fordul elő a fertőző anyag. Terhes állat a magzatot nem fertőzi. A fertőző anyag a marás helyéről az idegek útján harapód- zik centripetalis irányban a központi idegrendszerbe és innen ismét az idegek útján centrifugális irányban az egyes testrészekbe. Az izmok, máj, lép és vér nem tartalmaznak fertőző anyagot A veszettség fertőzés folyamata emberen a Pasteur f. védőojtás alkalmazása óta nagyon ritkán, csakis az ezzel nem vagy elkésve kezelt egyéneken észlelhető. A lappangási szak (st. incubationis) hosszú, a legtöbb esetben a marás utáni 20-ik és 60-ik nap között tör ki a baj. Ritka, hogy a kitörés a 3-ik hónapon túl, még kivételesebb, hogy a 6-ik hónapon túl húzódjék el; elvétve 1 évig is tarthat a lappangás. (Ha sok virus jut a sebbe, ha a seb a központi idegrendszerhez közel fekszik, pl. az arcon, akkor hamarabb terjed a virus s rövidebb az incubatios szak, mig kevés virus bejutásánál, végtag sebeknél, stb. hosszabb lesz.) A kitört veszettség első szaka idegizgalmakban nyilvánul. Sokszor prodromák is mutatkoznak 2—8 napon át (st. prodromorum s. melancholicum). A sebben vagy a hegben fájdalmas érzés támad, a seb körüli izmokban fibrilláris rángások lépnek fel. E mellett főfájás, fülcsengés, nagyfokú kedély lehangoltság, mely izgalommal, csapongó jókedvvel válta- kozhatik, gyötrik a beteget. Bőrhyperaesthesia, lázas hőmérsék, légzési zavarok és a szívverésben arythmia, ha jelen vannak, igen jellemzők. E prodromák hiányozhatnak is és akkor minden bevezetés nélkül áll be a st. excitationis c. hydrophobicum (izgatottság szaka). Az első tünemények nehéz lélegzésben nyilvánulnak, melyhez csakhamar a veszettség legjellemzőbb tünete, a nehéz nyelés társul. Ha a beteg inni vagy nyelni akar, szorító görcsös érzés támad a torkában, mely minden nyelésnél vagy ivásnál nagy fájdalommal egybekötve újra előáll s igy végre a beteg a nagy szomj dacára sem mer inni, sőt már a viz látására is iszonyodás szállja meg. szemei kimerednek, reszketés, trismus, szivdobogás lepi meg. Később a légzési és nyelési görcsök bármely külső behatásra (fény. rá- íúvás, zaj, stb.) beállanak, sőt az egész testre kiterjedő clonusos és tónusos rángások, opisthotonus és episthotonus csatlakoznak hozzá. Az in- és bőrreflexek is fokozottak. Későbben e görcsrohamok külső behatás nélkül is
