Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
38 Kétly László Takonykor. (Malleus.) Ez az egy patásu állatok (fokép ló) betegsége, nagyon contagiosus; és így gyakran erős endemiákat okoz. Emberek közül fökép lovakkal foglalkozók kapják meg, ha az állat geny-, vagy orrválladéka hámfosztott bőr-, vagy nyákhártya-részletre jut. Kórokozója a takonykor bacillus (spórákat képez); az infectio kapuja leginkább a kéz, arc, alkarok bőre, a szem kötőhártyája, az orr és száj nyálkahártyája. Az incubatiós szak 3—5 nap ; az infectió helyén a bőr orbáncszerüen megpirosodik és infiltrálódik és rajta genyes hólyagok képződnek, később gangraenás varhoz vezetve; e mellett súlyos általános tünetek: rázóhideggel beköszöntő magas láz, levertség mutatkoznak. Csakhamar az egész szervezetben elterjedt bacillusok okozta tünetek jelentkeznek: a bőrben számos tályog, phlegmone stb., bullosus és pustulosus exanthemák, a subcutisban és izmokban is tályogok ; igen jellemzők az orr> gége-, légcső- és bronchusok nyákhártyáján fellépő göbök, ezekből rendesen elgenyedés folytán tályogok és fekélyek képződnek. Az orr és szemhéjak lobosan duzzadtak. Takonykórgöbök belső szervekben (tüdő, lép, herék, nyirokmirigyek stb.) is találhatók. A láz és nagyfokú gyengeség fokozódása mellett pár nap, vagy 1 — 2 hét alatt beáll a halál. Ez acut alakkal szemben idült lefolyásuak is előfordulnak ; ezeknél az általános tünetek enyhébbek és a bőr és a nyálkahártya elváltozásai lassabban fejlődnek ki; a lefolyás hónapokig is tarthat, de gyógyulás igen ritkán jön létre. A kórisme a bacillus- kimutatásán alapszik. Kórjóslat nagyon rósz. Th. Proph. céljából a beteg állatok azonnal leölendők; lovakkal foglalkozók e bántalom lényegéről felvilágosítandók. A fertőzés helye kimetszendő, vagy tüzes vassal, thermocauterrel, acid. nitr. fumanssal stb. kiégetendő. A tályogokat megnyitva sebészileg kezeljük. A láz ellen chinin, hideg fürdők, szívgyengeségnél excitánsok, alcohol nyújthatók; a kezelés csakis tüneti lehet, mert specificus szerrel nem rendelkezünk, bár némelyek hosszasan alkalmazott ung. cinereum be- dörzsölésektől (nap. 2 - 2‘5 y.) sikert láttak. Bonomé egy esetben malleint fecskendezve be, gyógyulást ért el. Veszettség. (Rabies. Lyssa.) Ausztrália kivételével mindenütt előfordul. Az ember mindig veszett állat marása folytán kapja meg. Leginkább kutyák között jön elő és ezek harapása által ragad a többi állatokra (macska, farkas, róka, sakál, borz,, nyest, ló, szamár, öszvér, juh, kecske, disznó, szarvasmarha, szarvas,, dámvadak, általában egyetlen melegvérű állat sem mentes) és legtöbbször az emberré is. Ember megfei'tőztetése létrejön, ha hámjától fosztott bőr vagy nyálkahártya a veszett állat nyálával érintkezésbe jut, még akkor is, midőn a veszettség tünetei az állaton még nem lát
