Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Moravcsik Ernő Emil: Elmekórtan
Elmekórtan 3Í7 kell erőltetni a dolgot, még a szájfeszítő készülék alkalmazásával sem, hanem a beteget hányát kell fektetni az ágyban, ágylepedőkkel vagy óvó- köntös segélyével rögzíteni s mialatt valaki két kezével a fejet letartja, a beteg orrán át vezetendő be az előzetesen meleg vízben meglágyított Jacques-féle vagy a Nelaton-féle katheterhez hasonló lágy 35 - 50 cm. hosszú kautsch.uk sonda az oesophagusba (és pedig lassan, óvatosan, csekély nyomással, nehogy a légcsőbe kerüljön s fuldoklás, cyanosis esetén visszahúzandó). Ezen sondához erősítünk aztán vastagabb kautschuk cső segélyével, illetve közbe iktatásával egy üveg tölcsért, a melybe a folyékony tápanyagot öntjük s oly magasra emeljük, hogy a folyadék a gyomorba juthasson. A beöntés lassankint és eleinte nem nagy mennyiségben történjék, mert könnyen hányás s esetleg ételrészletnek a légcsőbe jutása következhet be. Egy-egy alkalommal elég lesz beönteni 1/2 liter tejet 2 tojással összehabarva s V/2 liter bort. Alkalmazhatunk húskivonatot, borlevest, húslevest is és szükség esetén (székszorulásnál) ricinus olajat 1—2 kanállal. A hol a gyomorsondával való etetést vagy szervi, esetleg mechanikus okok, vagy a gyakori hányás akadályozzák, meg kell kísérteni az ételeknek a végbélen át való beöntését, előzőleg azonban a végbelet V2 — 1 liter langyos viz beöntésével kitisztítjuk s az esetleg ott levő bélsár részleteket eltávolítjuk s kellő nyugalmat biztosítunk, vagyis ezen eljárás után nem azonnal eszközöljük a tápláló csőre alkalmazását. E célra Laitler a következő keveréket ajánlja: 125 g. tej, 3 teás kanálnyi száraz pepton, egy tojás sárgája, 5 csepp tinct. opii, 5 ctg. natrium bicarbonicum. Végül ha más eljárással nem érhetünk célt, a hypodermás módszerhez kell nyúlni. A comb, mell vagy hát táján vájt tű vagy troicart segélyével mérsékelt nyomás mellett fecskendezünk a bőr alá 300—700 g. 0'75°/0-os és 37 — 39° C.-ra melegített és sterilisált konyhasó oldatot Adhatunk még ily módon 50—100 g.-nvi cukor oldatot és fa olajat. Elmebetegeknél gyakran fordul elő vizelet- és, székrekedés, a mi a meglevő izgatottságot és nyugtalanságot fokozhatja. Épen ezért ez irányban is vizsgálni kell s az előbbit langyos fürdők, a hólyag tájára meleg borogatások vagy katheterizálás által megszüntetni. Az utóbbi esetben vagy a szájon vagy a végbélen át a megfelelő módon beavatkozni. Egyes elmebetegek (pl. a paralysis progressivában szenvedők) könnyen kapnak fekvés közben decubitust. Az ágyneműt gyakran kell változtatni, a lepedőt elsimítani a beteg helyzetét megváltoztatni, esetleg légpárnákat alkalmazni, az egész testet langyos (esetleg ecetes) vízzel lemosni. A decubitus kezdetén emplastrum saponatum vagy empl. cerussae (50 g.) vászonra felkenve alkalmazandó a megfelelő helyre. A szöveti szétesésnél kálium hypermanganicummal (Rp. Kai. hypennáiig. 10 aqu. dest. 200'0), calcaria chlorataval (95 f.) —- (Rp. Calcar, chlora. 23) aqu. dest. 200'0), carbolos vízzel mosogatás, esetleg jodoform-kenőcs. (80 f.) — (Rp. Jodoform p. l'O Vaselini Lanolini ää 15*0 Mi. ung. 8. Kenőcs). (111 f.) A csendes, különösen chronicus elmebetegeket célszerű könnyebb testi és szellemi munkával foglalkoztatni, szórakoztatni, olykor a nem fárasztó társaságba is belevonni és socialis érzésüket fejleszteni. Sokat mozogjanak a szabad levegőn. A hosszantartó isolálás (külön szobába való elzárás) káros befolyást gyakorol, elősegíti az elbutulást, rósz szokásokat fejleszt
