Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
Az anyagcsere betegségei 1S7 séges bántalom, de jöjjön létre bármiképen, a vizeletben a cukor fellé— * pését mindig megelőzi, illetőleg avval karöltve jár a vér cukor tartalmának megszaporodása. A diabetes mellitus elméleteinek nagy része azon kérdés tisztázása körül forog, bogy miképen magyarázható a vér cukor tartalmának ezen megszaporodása. Rollo azt hiszi, hogy a gyomor és bél bizonyos megbetegedéseinél a szénhydrátok nagyon gyorsan alakulnak át cukorrá és ez olyan gyorsan szivódik fel, hogy a szervezet azt nem képes elbontani. Claud Bemard és Pavy a diabetes okát fokozott cukor képzésben keresik, mely cukor, ezen a részletekben némileg eltérő nézetek szerint, a máj gly- cogénjéből származik. Seegen és Plósz szerint a máj ugyan sok cukrot készít, de ezen cukor nem glycogénből, hanem fehérjéből készül. Ma Mehring és Minkoivszky nézete dominál, mely szerint diabetesnél a vér cukortartalmának nagyobbodását nem a cukor képződés fokozódása, hanem a képződött cukor szétesésének akadályozása okozza. Más szóval a diabetesnél a vér glycoliticus vagyis cukrot bontó képessége csökken. Ezen gly- coliticus hatás egy fermenthez van kötve, mely a pancreasból jut a vérbe és igy joggal a pancreas megbetegedését tekintik a diabetes valódi okául. Felemlíthető még Senator nézete, a ki a diabetes mellitus létrejöttére vonatkozó két elméleti irányt mintegy egyesíti, midőn azt állítja, hogy úgy a cukor productio fokozódásának, mint a cukor bontás csökkenésének szerepe van a vér cukor tartalmának megszaporodásában. A diabetes mellitus gyermekeknél igen ritkán kerül észlelés alá, de különben egy igen elterjedt betegség. Statisztikai összeállítások azt mutatják, hogy férfiaknál gyakoribb. A diabetes mellitusra gyanúnk fel lesz híva, ha a beteg azon panasszal fordul az orvoshoz, hogy kitűnő étvágy és fokozott szomj dacára erősen soványodik. Erre azonban többnyire csak intelligensebb betegeknél van példa és az esetek többségében a diabetessel kapcsolatos egyes következmények, u. m. cataracta, furunculosis, rósz fogak, impotentia, neuralgiák késztetik a beteget az orvos felkeresésére. Nem ritkák azon esetek, hol semmiféle jianasz nincs jelen és egy más okból történt orvosi felül vizsgálat deríti ki a diabetes mellitus jelenlétét. A kórisme csakis a vizelet vizsgálat alapján állítható fel. Ez lehet quantitativ és qualitativ. Utóbbiak közül felemlíthetek a rJ rommer-, Böttcher-, Moore-, Nylander-íéle próbák, előbbiek közül az erjedési próba, a polariméter és a Fehling-oldattal való titrálás. Újabban igen érzékenynek mondják a diabetes felismerésére a WilUamson-féle vérpróbát, melynél egy csepp diabeteses vér, metliylenkéknek káliluggal készült oldatát, vízfürdőben néhány perc alatt elszínteleníti, — A diabetes mellitus klinikai tünetei közül a következők a fontosabbak : erős étvágy, a betegek kínzó és sokszor nehezen csillapítható szomjúság érzete, bágyadtság. A foghus fellazult, a fogak cariosusak. A betegek testi és szellemi munkára egyaránt képtelenek, potentia csökkent; sokszor heves neuralgiák vannak jelen. A diabetes hosszabb fennállása után gyomor panaszok, balszív tágulat, sőt gyomor tágulat -elentkeznek. A bő]- száraz, erősen kor- pázó.
