Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
A lép betegségei 173 A lép gyulladása. (Splenitis). 1. A lép gócos gyulladása. Önálló lép gyulladás (erőmüvi behatás után) vagy idiopathiás lob vagy tályog igen ritka. Másodlagos lob keletkezhetik, ha a szomszédos szervekről terjed át a lépre. Legenyhébb és leggyakoribb az emboliás véres tömülés okozta lép gyulladás. Ha fertőzött embolus jut a lépbe, akkor a tömesz helyén tályog képződik. Legtöbbször azonban a tályogok geny vérüség folytán mint metastasisos tályogok keletkeznek. Némely fertőző bántalom (recurrens, typhus stb.) spontán tömülést és így lép lobot okozhat, mely gyakran genyedésbe megy át. Mindez alakok (még a genyedők is) nagyon lappangó kórképet adnak. Három sarkalatos tünet jöhet szóba, ha ugyan jelen vannak: a) A fájdalom (csak akkor értékesíthető, ha a megnagyobbodott lépen közvetlenül tapintható), b) a lép nagyobbodása (ha szemünk előtt folyt le), c) a láz; ez utóbbi az alapbántalomtól is függhet; tályogra a rázó hidegek és remittáló jellegű láz adhat gyanút. A tályog sokszor csak áttörés után árulja el magát. A kórjóslat nem genyedő alaknál elég jó, míg a tályognál mindig komoly, fökép attól függ, hogy az áttörés mely irányba történik és mily complicatiot okoz. Th. Tisztán tüneti, a fájdalom és lob ellen irányul. Lép tályognál a láz ellen chinin adható, a beteg jó táplálással és alkoholikákkal erősítendő. A tályog gyógykezelése különben tisztán sebészi. 2. Tumor lienis acutus. A heveny fertőzési lép daganat az egész lépet illető lob. Igen gyakori kisérő tünet a heveny fertőző betegségeknél. Állandóan jelen van febris recurrens-nél, maláriánál, typhus abdominalisnál (typhusnak néha egyedüli jele lehet, ez az u. n. splenotyphus), kütege- hagymáznál, nagyfokú a Weil-f. betegségnél; gyakori a máj heveny sor vadásánál, genyvérnél, septicamiánál, lépfenénél, takonykórnál. Ritkábban található Orbánénál, difteriánál, meningitis cerebrospinalisnál, influenzánál. Tüdölobnál csak az asthéniás vagy typhosus alaknál találunk lép- tumort. Choleránál az a különös, hogy míg az algid szakban alig van lép- tompulat, addig a reactiós szakban utólag a lép megnagyobbodik. — Alanyi tüneteket nem okoz, legfeljebb nyomási érzést a lép tájon. Felismerni és kórismézni csak abból lehet, hogy ha a fenti fertőző bajok egyike mellett a lépet tapintásnál (esetleg csak mély belégzésnél) nagyobbnak találjuk és tompulata is kiterjedtebb, jellemző, hogy a lép lágy tapintatu és nyomásra érzékeny. Az alapbántalom szüntével visszafejlődik, bár néha idültté lehet. Tli. az alap baj ellen irányul. 3. Tumor lienis chronicus. Az idült lép daganat diffus lobos folyamat következménye; létrejöhet hevenyből, ha az teljesen vissza nem fejlődik (malaria, typhus, recurrens stb.). Állandó tünet vele született luesnél, rachi- tisnél, a vena portae pangását eredményező bántalmaknál. A legnagyobb, haladó nagyobbodást mutató léptumorok a leukaemiánál és a pseudoleu- kaemiánál vannak. Néha u. n. idiopathiás haladó léptumor is észlelhető. Felismerni könnyű: ugyanis a lép sokszor 20-szorta nagyobb a rendesnél, a bal has felet kidomborítja, a bal bordaív alól kiinduló, a lép tojásdad alakját mutató, ha nem túl nagy a légzési mozgásokat követő, sima daganatként tapintható, tompulata felifelé is megnagyobbodott (jellemző a léptom-
