Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
10 Kétly László (acut nephritis alkjában), vagy mint pneumotyphus (lebenyes pneumonia alakjában), e szerveket betegítheti meg. A typhus lefolyásában gyakori complicatiók a tüdőhypostasisok (2—3 ik hétben), tüdöoedema, tbrombusok fellépte egyes viszerekben, melyek ismét embolust és infarc. kaemorr.-t okozhatnak. Igen gyakoriak a decubitusok (főkép rósz ápolás mellett), esetleg nyálkahártya necrosisok, gégefekélyek. Lobularis pneumonia is felléphet. Icterus, albuminuria gyakoriak, de néha még a reconvalescentiában is valóságos heveny nephritis jöhet elő. Ritkábban akár a lefolyás alatt, akár utóbajként furuneulusok, tályogok képződhetnek; parotitis fellépte súlyos tünet; a haj sokszor kihull, de újból kinő. Cystitis ritka. Nagy ritkán utóbajként neuritis és polyneu- ritist is észleltek, sőt posttyphosus psychosisokat is. A kórisme kifejezett esetekben a lázmenet stb. alapján könnyű. A kezdeti szakban legjellemzőbb a roseolák, a lépnagyobbodás, borsólészerű székletétek, ileo-coecalis fájdalom fellépte. A kórismét biztosíthatja ha a roseolákból vett vérben, a bélsárban vagy vizeletben a typhus b. kimutatható. A szerumdiagnosis vagy Widal f. reactio (1. I. k. 233. o.) csak a 2-ik héten jöhet szóba, mert legtöbbször csak a betegség 10-ik napján jelenik meg, sőt sokszor még jóval később ; az is tekintetbe veendő, hogy már typhust kiállott egyéneknél mindig positiv lesz. A kórjóslat mindig komoly: a halálozás % a járványok súlyossága szerint különböző, átlag 10—20'7o. Gyermekeknél a prognosis jobb. A leirt complicatiók és utóbajok a kórjóslatot súlyosbíthatják, sőt teljesen rosszá tehetik. Sehol sem annyira fontos, mint a hasi hagymáznál az ápolás és jó kezelés (diaeta), mert ennek hiánya még a reconvalescentiában is súlyos, halálos complicatiókhoz vezethet (decubitus, bélátfuródás stb.) Th. Epidémiák esetén igen fontos a pr. így ha az ivóvíz fertőzött, akkor csakis forralt viz ivása engedhető meg, forralatlan tej vagy nyers főzelékek élvezete megtiltandó. A typhus-betegek isolálása nem szükséges, de ágyneműik, székletétük, vizeletük (még a lázmentes szakban is) desinficiálandó; ha pőcegödörbe öntetik, annak tartalma többször kiürítendő és desinficiálva uj gödörbe temetendő, a fertőtlenítéshez vagy mész- tej (félannyi vízzel felöntve), vagy 5%-os carbolsavoldat a legalkalmasabb; a talaj fertőzetmentességét jó csatornázással érhetjük el. — A kezelésben nagy szerep jut a beteg alkalmas elhelyezésének és gondozásának. A szoba tág, elég világos, hőmérséke 17—18° C. legyen. Az ágy feszes, de ruganyos legyen, az ágynemű simasága, ráncok képződésének megakadályozása, a beteg helyzetének gyakori változtatása (majd oldal, majd hátfekvés) a legjobb biztosíték decubitus képződésének, sülyedéses pneumonia kifejlődésének stb. megakadályozására. A bőr tisztán tartandó langyos vagy aromás-vizes lemosásokkal. A szájat gyakran öblittessük (Tinct. Myrrh. Tinct. Ratanh. ää oldatából- 1 k. kan. r/2 l. vízre); eszméletlen vagy súlyos betegeknél pedig vizes vászondarabkákkal töröljük ki. Eszméletleneknél néha vizelet retentio : catheterezni! A táplálék talán a legfontosabb a kezelésben ; ennek feltétlenül folyékonynak kell lennie. Legcélszerűbb a tej, akár nyersen, akár főzve. Többszőrre elosztva adjunk a,z első héten 1/3—3/* l. naponta, de lassan emelkedjünk fel 2—3 l-ig a 2-ik héten. Ha a beteg nem tűri, akkor kávé, tea vagy konyakkal keverve nyújthatjuk, kefirt is próbálhatunk. Ha a tejet kis adagokban, lehetőleg jégbe hűtve nyújtjuk, akkor ritkán okoz undort
