Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
Fertőző betegségek 11 •vagy állandóbb hányást. Sokszor a cacao és tej keverékét tűrik jobban; •esetleg a tejleveseket (zab- vagy rizsliszttel kevert tej) nyújthatjuk tej helyett. Ha a beteg csak kevés tejet képes inni, akkor tejcukrot adunk hozzá (1 l-hez 50—100 g.-ot.) Ha egyáltalán nem tűrné a tejet, akkor zablisztlevest vagy sok csont és marhahúsból főzött húslevest, esetleg tojássárgával vagy kocsonyával keverve adjunk; lágytojás meg van engedve. Levest a tej mellett is mindig nyújtsunk. Igen elhúzódó esetekben 60 — 100 g. vakart nyers húst vagy sonkát alma- és burgonyapéppel vagy parajjal. A levesbe somatoset vagy tropont is tehetünk. Hosszas és súlyos esetnél igen alkalmas a Stokes f. mixtura kanalankint nyújtva (két tojás- sárgája, 50 g. konyak, 120 g. aqua cinnamomi és 30 g. syriípból.) (210 /.) A lázas szakban a beteg sok vizet (1—3 l ) kiván naponta ; legjobb jó ivó-, vagy szóda-, vagy ásvány viz, citromlimonádé vagy más gyümölcsnedv. Hosszas és magas láznál közép, míg szívgyengeség esetén nagyobb adagban alcoholt is adhatunk. Borból (tokaji, rizling, egri) 2 — 3 decik p. die; jó pálinkából 100 konyakból 50 — 200 g. naponta. Esetleg pezsgőt, sherryt stb. Specificus gyógyszer nincs ; a szerűm therapia bizonytalan, (1. I. k. 217. o.) s így a gyógyszerelés csak tüneti. Legfontosabb a lázellenes eljárás; ezt okvetlenül csökkenteni kell, belső szerekkel vagy vizgyógymóddal. A II. belklinikán tett tapasztalataink szerint legalkalmasabb a kettőt combinálva alkalmazni. Megjegyzendő, hogy .a hűvös fürdők ellenjavaltak vérszegény, ideges, kimerült, collapsusra hajlamos, vérzésekben szenvedő betegeknél; itt legfeljebb hűvös lemosások és begöngyölések jöhetnek szóba. Az antipyreticák feltétlen előnyben részesitendők, mert a hőt biztosabban viszik le, nagyobb euphoriát biztosítanak, mint a vizgyógymód, bár nagyon soporosus, bágyadt egyéneknél, tüdőbeli hypostasisoknál, emez feltűnően üdithet. Mi a láz ellen az első napokban nem teszünk semmit, hogy a láz- menet a diagnosis miatt ne zavartassák. Később csakis akkor adunk felváltva antipyreticumot, majd protrahált langyos fürdőt, ha a hőmérsék 39’5’-ra vagy a fölé emelkedik. A fürdőt 30° C.-al kezdjük (mindig 10° •C. kevesebbel mint a láz foka) s aztán lassan 10—20 perc alatt lehűtjük 27—23’ C.-ra, közben a beteg fejét, nyakát, hátát a fürdő vizével locsol- gassuk, a fürdésnél mindig orvos legyen jelen. Ha a beteg nagyon fázik, vagy didereg, akkor már a fürdőben adunk meleg teát rummal vagy forró borlevest s utána jól betakarjuk, lábait melegítjük stb. Collapsus esetén szívizgatókat adva, a fürdőt megszakítjuk s többé nem ismételjük. Az antipyreticák közül legjobbak a phenacetin (0 5—1). lactophenin (1‘0), eupyrin (1'5 —2m0), salipyrin (l’O), aspirin (l'O), citrophen (0'5 — ÍO), pyramidon (0-5—0'75). Az amphibol sz. vagy a st. decrementiben a chinin is mérsékelheti a lázat, naponta 3—4 X 0.20 adva; de a fastigium alatt sokaktól ajánlott nagy dosis chinintől (esténkint 1—2 óra alatt lmo—2'5) mi sok jót nem láttunk s gyakran a kellemetlen mellékhatása miatt sem adható. Hideg leöntések (10°—15 ' víz 2 — 3 percig 1/2 m. magasból öntetik a betegre) kellemetlenek és nem célszerűek. , A hideg lemosásoknak (a beteg 3 ór. 2—10 percig 12—15° C. vizzel dörzsöltetik) hőcsökkentő értékük alig van, inkább üditő hatásúak; úgy
