Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Klasz Pál: A gyakorló orvos
22 Kiasz Pál számra nézve sem csekély részének társadalmi állása és vagyoni helyzete aránylag és abszolúte jó és hogy, bár hazai orvosaink egy része súlyos, sőt egy — hiszem csekély — töredéke a válságost megközelítő helyzetben van is, a helyzet, ezek összeségét tekintve, nem kedvezőtlenebb és illetve a baj nem kiterjedtebb, mint a mit más, párhuzamba vonható kereseti ágaknál tapasztalhatunk. Sőt azt remélem, hogy a helyzet kedvezöt- lensége, legalább az anyagiakat illetőleg, tetőfokát elérte, talán már túlhaladta; a szerencsés kibontakozás ideje mindenesetre közéig. A hatósági orvosok helyzetének lassú bár, de évről-évre számszerűleg kimutatható javulása, a mérvadó köröknek végre felébredt figyelme és a részükről mi előbbre várható reformok (milyen pl. az egészségügyi közszolgálat államosítása, a jótékonyság cége alatt működő egyesületek megrendszabá- lyozása, a megszolgált honorárium behajtásának megkönnyítése stb.); a régtől fogva nélkülözött, végre mutatkozó kartársi tömörülés, az orvosi succrescentia időleges lassúbbodása, remélhetőleg rendünk kevesebb ellent- állással biró csoportja helyzetének is közeli javulását fogják eredményezni; ha ennek ugyan hazánk közgazdaságilag nem kedvező állapotának váratlan elhúzódása, politikai non putarem vagy az alig mutatkozó kartársi szervezkedés szétesése újból gátat nem vet. A rend összességének javult helyzete előbbre viszi közegészségügyünket is, minek a jelen körülmények között az orvosok számának lassubbodott növekedése sem lesz ártalmára, mert az orvosi pályától első sorban majd azok maradnak távol, kik mindenekelőtt sokat és hamar kívánnak keresni; azután meg a méltányosabb viszonyok között élő orvostól odaadóbb és eredménydúsabb működés is várható, mint a milyet egyszer-másszor, fájdalom, jelenleg kénytelenek vagyunk szemlélni. így a nagyközönség, mely az orvosok méltánytalan kihasználásával végeredményben önmagának is árt, majd ha tisztességes exisztencziát fog nyújtani orvosainak, ezzel saját hasznát is előmozdítja. Statisztikai adatok. Az orsz. statisztikai hivatal adatai szerint volt 1898 végén az ország területén 4514 orvostudor és 306 sebész, összesen 4820 orvos. Az 1897. évi hivatalos adatok 4528 orvostudort és 330 sebészt, összesen 4858 orvost mutatván ki, orvosaink száma 1897-ről 1898-ra 38 főnyi fogyást szenvedett volna, a mire a rendelkezésemre álló statisztikai adatok mindeddig precedenst nem nyújtanak. Ismerve azonban a forrásokat, melyek az egybeállításhoz az anyagot szolgáltatják, nem tartom kizártnak, hogy valamelyik törvényhatóság megint egyszer szigorúbb revízió alá vette orvosainak listáját s így nyert olyan adatokat, melyek csökkenést mutatnának, holott csak az előbbi évek adatai voltak a valóságnál nagyobbak. 1899-ben mindenképen az orvostudorok száma 183-mal 4697-re szaporodott, míg sebészeink száma 18-cal fogyott. — Oláh Gyula drnak az ország közeg, statisztikájáról 1876-ban megjelent munkája szerint 1875-ben 3207 orvos (közöttük 1255 sebész) működött, az orvosok száma tehát az 1875-től 1898-ig terjedő 23 év alatt 1651-gyel. tehát 50%-kal növekedett, míg népességünk ugyanazon idő alatt Í3’6 millióról 161/s millióra, tehát csak mintegy 20u/o-kal szaporodott. Orvosaink számának növekedésére nézve a Linzbauer tanár által 1858-ra vonatkozólag közölt, s a hív. munkában idézett adatoknak az 181 ’»-íkiekkel való egvbevetésével azt találjuk, hogy a számításba vett országrészek népességének 18%-kal történt szaporodása mellett, az orvosok száma a 11 év alatt nem egészen 20l/2°/0-kal, tehát sokkal inkább a népszaporodás arányában emelkedett.
