Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Klasz Pál: A gyakorló orvos
A gyakorló orvos 23 Orvosainknak a városok és nyilt vidék szerint való egyenlőtlen megoszlását jól bizonyítják a következő adatok. 26 nagy (önkormányzattal biró) városunk lakossága a vármegyék lakosságához olyan arányban áll majdnem, mint 1 a 10-hez, ellenben az ezen városokban és a vármegyék területén lakó orvosok száma úgy viszonylik egymáshoz, mint 2 a 3-hoz. Figyelemre méltó, hogy ezen minden tekintetben kedvezőtlen irányzat, az orvosoknak a vármegyék rovására mindinkább a nagy városokban való letelepedése az utóbbi években évröl-évre még tért is hódit. 1890-ben a jelzett városokban lakó orvosok összes orvosaink 31u/o-át, 1895-ben már 36°/«-át, 1897-ben 39°/o-át tették ki és ezen időközben az egyetlen 1893-iki clioleraév tesz kivételt abban, hogy e tekintetben nem mutat nagyobb arányszámot, mint elődje ; a javulás ezen évben közel 2'7,-ot tett ki a vármegyék javára. Az 1899-ben a gyakorlat terére lépett 183 orvos közül újból 121 letelepedett meg városban, ezek közül ismét 101 Budapesten, mig 17 vármegyében az orvosok száma tényleg fogyott. De a különbségek az ország egyes vidékei szerint is jelentékenyek. Országos átlagban 29 orvos esik 100.000 lakosra, volt azoníjan (1897-ben) megyénk (Maros, Torda és Torda-Aranyos) a hol csak 10, több megyénk (Fogaras, Árva, Győr, Kis-Küküllő, Szolnok-Doboka, Ugocsa) ahol 12—14 és egynéhány (Szepes, Moson, Brassó), ahol 33—41 orvos esett 100,000 lakosra. A városok közöl ellenben az aránylag legkevesebb orvossal biró Hódmezővásárhelyen is 32, az utána következő Zomborban és Szabadkán pedig 45 — 46 orvos jut 100,000 lakosra, mely arányszám emelkedik 195-re Kolozsvárt és eléri a maximumát, 227 orvost 100,000 lakosra, Budapesten. Megjegyzendő egyébiránt, hogy Budapest, mely mindig a viszonyainkhoz mért legfényesebb jövő lehetőségével kecsegtette fiatal orvosainkat, régtől fogva gyakorolja ezen vonzó hatását és ha most mintegy 440 lakosára jut 1 orvos, 1875-ben is már 484 lakosra esett l,azon lényeges különbséggel mégis, hogy 1875-ben a budapesti orvosok száma csak valamivel többet, mint V6-át tették az összes orvosok számának, míg manapság összes orvosainknak Gyénél több lakik Budapesten. A betöltött orvosi körökhöz tartozó községeket orvossal bíróknak tekintve, aminek realitásához szó fér, még mindig 2291 községe (ezek között 24 mely 6000 lakosnál többet számlál) volt 1899-ben az országnak, melynek orvosa nem volt. Legrosszabbul áll e tekintetben Sáros vármegye, melynek 386 községe közül 383-nak, Szepes megye, ahol 213 község közül 160-nak, Máramaros vármegye ahol 158 község közül 98-nak nincsen saját orvosa és 12 vármegyénk van, melyek községeinek V^nél nagyobb töredékének sem községi, sem körorvosa nincsen, valamint közel 12 ezer halottkémünk közül is csak 1518 volt orvos (54-gyel kevesebb, mint 1898-ban). 1899-ben orvosainknak 48%-a (2254) állott hivatalos alkalmazásban 3'1 millió korona összlizetéssel, miből átlag egyre 1379 k (1898-ban 1364 k, 1897-ben: 1330 k) esett. Betöltve nem volt 153 (1898-ban 141) kbi- orvosi és 13 községi orvosi állás; 11 községi orvost tartani köteles (6000 lakossal biró) község pedig az orvosi állást egyáltalán nem is rendszeie- sítette volt. Orvosaink keresete iránt Grósz Emil tnr. indított vizsgálatot, mely azonban a kartársak tartózkodása folytán nem vezetett a kívánt eredményre. A beérkezett adatok 2/;, része a községi és körorvosok nagy csoportjára
