Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Klasz Pál: A gyakorló orvos
A gyakorló orvos 19 csú városban a polgármesteri hivatal, törvényhatósági városban a rendőr- kapitányság, Budapesten a kerületi elöljáróság értesítendő. A bejelentés elmulasztása kihágást képez és 300 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az I.-fokú egészségügyi hatóságok a tudomásukra jutott mulasztási eseteket hivatalból tárgyalni kötelesek. A közegészségügy országos érdekű s a törvényhatóságok által közvetített állami közigazgatás részét képezi. Ennélfogva a törvényhatóságok és illetve a fokozatos egészségügyi hatóságok szintén adhatnak és adnak ki rendeleteket, melyek a magánorvosra is kötelezők lehetnek. A törvény- hatóságok rendszerint szabályrendeleteikbe foglalják az ilyen intézkedéseket; jóváhagyott szabályrendelet ellen felebbezés nincs; szintígy köteles a gyakorló magánorvos járvány idejében a hatóságtól a járványügyre nézve nyert rendeleteket teljesíteni. Ilyen esetekben, (a járványbizottság rendeletéivel szemben is) csak birtokon kívüli felebbezésnek van helye. Rendes időkben nyert egyéb hatósági rendeletek azonban, ha sérelmeseknek tűnnének, megfelebbezhetök és — hacsak a birtokon kívüli felebbezés magában a határozatban nincsen kimondva — a felebbezés elintézéséig végre nem hajtandók. Erre azonban csak ritkábban van eset. Egyrészt hatóságaink nem szoktak olyat rendelni, a mi ethikánkkal vagy orvosi meggyőződésünkkel ellentétben állhatna, gyógymód alkalmazása tekintetében pedig nincs is joguk disponálni; másrészt orvosaink is, elismerve azon függetlenséget, jogokat és védelmet, melyeket törvényeink biztosítanak részökre s a melyeket akkor tanul meg az ember legjobban becsülni, ha e tekintetben a külföldi viszonyokat és a nem is távol multat ismeri — rendszerint készséggel hozzájárulnak közremüködésökkel a közérdek előmozdításához. Az orvosok helyzetéről való elmélkedésre áttérve, szinte egyértelmű a vélemény és magam is úgy vagyok meggyőződve, hogy az egészben véve nem kedvező. Annak megítélése azonban, hogy, igazában mekkora a baj és növekvőben vagy csökkenőben van-e, fölötte nehéz. Megbízható adataink száma csekély; bizonyos igen elterjedt tendencia pedig, mely a helyzetet sötétnél-sötétebbnek szereti feltüntetni, de melynek szóvivői, a mennyire látom, többnyire nem egyénileg tapasztaltakról és nem a saját helyzetökről szólnak, még óvatosabbá kell hogy tegyen a vélemény megalkotásában. Mindenek előtt úgy látom, hogy ha megteszszük — a mit, ha az igazságot meg akarjuk közelíteni, meg kell tennünk — csak felületes látszatra homogén rendünknek egyes rétegei között a kellő megkülönböztetést és külön-külön vizsgálat tárgyává teszszük az egyetemi tanárok és a velük egy tekintélynek örvendő kórházi igazgatók és t. főorvosoknak, a speczialisták és az állásuknál vagy kiválóbb egyéni tulajdonságaiknál fogva elismert tekintélyt szerzett orvosoknak végre a föntebbi kategóriákba nem eső többi gyakorié orvosok helyzetét: azon meggyőződésre kell .Pununk, hogy az eísö két csoport társadalmi állása részben emelkedett, de minden esetre csorbítatlan, összjövedelmük számuk tekintélyes szaporodásánál is határozottan nagyobb arányban növekedett és a mi kedvezőtlen erkölcsi és anyagi helyzet és hanyatlás kimutatható, az kizárólag a harmad- sorban említett csoport rovására esik. Pedig vannak áramlatok a modern társadalomban, melyek rendünkre általánosságban sem kedvezők. Ilyen pl. a mindinkább tért hódító iránj zat, 2*
