Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Deutsch László: Parasitologia
Parasitoloeia 20.? azok az intoxicatiós betegségek, a melyeknek kórcsirái nem a szövetekben,, hanem a külvilággal közlekedő üregekben termelik mérgeiket (cholera). b) Helyiek fertőzésen alapuló betegségek. Az ezeket okozó baktériumok a kórtüneteket helybeli elszaporodásuk utján idézik elő, melyre a szervezet különböző reactiós folyamatokkal felel. A rectiónak legkisebb foka lobos izgalomban jelentkezik, a melyhez fehér vér sejt kivándorlás és a helybeli kötő szöveti, esetleg epithel (pl. hurut) sejteknek különböző fokú izgalma járul. A fehér vér sejtek egyrészt chemotaxisuk segitségével phagocytákként hatnak és a bakt. egy részét magukba kebelezik, másrészt kiválasztott produktumaikkal a bakt.-ra és termékeikre (toxinok) gyengitőleg hatnak. Egyes betegségeknél ezzel a kóros folyamat befejeződött és a reparálódás indul meg, a mennyiben a baktériumok dőlésével és a sejtek izgalma is megszűnik. Más betegségek erősebb reactióval járnak: a sejtes diapedesisen kívül, a nyilván baktérium-mérgek hatása folytán megváltozott hajszálerekből savós átizzadás indúl meg, a mely savóból fibrin csapódik ki (krupos lobok, diphthéria, tüdőgyulladás). A lobtermény a felszívódás aka- dályozottsága esetén eleinte tetemes mennyiséget érhet el, (pleuritis, peritonitis), végül azonban a sejtek szétesése után felszívódik, vagy besürüsödik. A gyulladás más alakjánál a sejtes exsudatio lép előtérbe: a mikor is genyeclésről szólunk. A genyedésnek, azaz a leukocyták kivándorlásának foka, a szövet-reactio képességével arányos s ezért a baktérium és szövet közötti viszonynak mértékéül szolgál. Igen virulens fertőzés esetén, vagy ' akkor, ha a szövet elgyengült, genyedés nem észlelhető, csakis a jelentkező oedema utal a helybeli izgalomra; ellenkezőleg, ha gyengült csirával történt a fertőzés, vagy pedig az eredetileg virulens csira a szervezet védő reaktioinak következtében gyengülni kezd. vagy végre, ha a megtámadott szervezet ellenállási képessége a rendesnél nagyobb (immunitás) akkor a szervezet a fertőzésre csakis helybeli genyedéssel felel. A pestis ellen immunizált egyének pestise pl. rendesen csakis elgenyedő búbok alakjában jelentkezik. Igen súlyos fertőzések esetén a vörös vérsejtek is kilépnek a nekro- tizáló vérerekből, s ilyenkor hcemorrhagiás gyulladásról; végül, ha a bakt. termékei a környező szöveteket elhalásra bírják, necrosis-ról szólunk. Ezeken kívül ú. n chronikus gyulladásokat ismerünk, a melyeknek • okozói (lepra, actinomyces, más fonalas gombák, tuberculosis, egyes sar- jadzó gombák okozta ú. n. blastomycetomák, chronikus malleus) lassú növekedéssel terjednek, s a szövetet állandó izgalomban tartják. A lob I termény ez esetben éveken keresztül gyűlhetik, de nagy mennyiséget < nem ér el: az exsudatio mellett a kötőszöveti sejtek szaporodása ú. n. • granulatiós daganatokat (granuloma) eredményez. É granulomák növekedésükben esetleg valódi daganatokat utánozhatnak, (sugárgomba, lepra) k rendesen azonban regressiv metamorphosist szenvednek el (elsajtosodás, í tuberc. fistulák „geny“-e etc.) ; A baktériumok sok esetben a helybeli tünetek mellett általános tüneteket is hoznak létre, minők a láz, anyagcsere változás, mérgezési tünetek, a mely tünetek toxino!; szereplésére utalnak. Tulajdonképen a lob is toxin hatás, a mennyiben a sejtek izgalmát is fölszívódott „sejtmérgek“ hozzák : létre. Egyes gyúlladással járó betegségek okozói olyan erős ilyen toxinokat j termelnek, hogy a mérgezés képe uralkodik a többi kórsymptoma fölött:
