Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Deutsch László: Parasitologia
204 Deutsch László ilyes legismertebb baktérium a diphtheria bacillus, mely egyrészt hely- belileg krupos gyulladást okoz, másrészt az itt termelt méreggel a szervezetet megmérgezi. A typhus, tüdőgyulladás, pestis általános tünetei, az influenza typikus symptomái mérgek felszívódására vezethetők vissza. c) Általános fertőzésen alapuló betegségek. Az előbbiektől nem választhatók élesen külön, minthogy a fertőzés localisatiója, mint említettük ceteris paribus csakis a csirák virulentiájától függ. Az ellenállás csökkent volta mellett ugyanaz a csira általános fertőzést hoz létre, a mely más, ellenállóbb egyénen gyógyulásra vezető lokális g}uilladást okoz. A lépfene vírusa pl. igy okoz egyszer carbunculust, máskor vérsepsist, ép igy a pestis bacillust regionáris mirigy útjában egyszer feltartóztatja, máskor meg nem. Az általános fertőzést a lokális sejt működésen (phagocyták) kívül első sorban a regionáris, megfelelő nyirok mirigyek tartják fel, a melyek szűrők alakjában fogják vissza és pusztítják el phagocytáikkal a nyirok árammal oda került csirákat. Ha ezeknek virulentiája elég erős, akkor innen a szomszédos mirigyekbe nőnek tovább központi irányban, s a fő nyirok törzseken keresztül a vérbe kerülnek, a melylyel együtt a szervezetet elárasztják (sepsis). Más esetekben a b. már a fertőzés primaer helyén betörnek a vérerekbe s az artériák (fertőzö-embolia) vagy vénák utján (thrombosis) áttételeket (metastasis) hoznak létre. A foetust az anya fertőző betegsége ellenében a jflacenta védelmezi meg, a mely ép viszonyok között a keringő csirákat visszatartja; azonban az anyának egyes fertőző betegségei, pl. typhus, lépfene, pneumococcus infectio, pestis, sepsis a placentának olyan súlyos elváltozását okozzák, hogy az a b.-okat átbocsátja. Ilyképen magyarázhatók a méhi fertőzésnek — bár ritka — esetei. Megkülönböztetendő ettől az infectiótól a dispositio átöröklése, a mely szerfelett gyakori folyamat kihat az egyén későbbi egész extrauterin ellenálló képességére. Az általános fertőzésen alapuló betegségek tünetei, ép úgy, mint az előbb tárgyalt locális infectiós betegségeké szintén két componensre vezethetők vissza: ezek egyike a baktériumok mechanikai hatása, másika a termelt toxinok hatása. Az első csak ritka esetben (anthrax, pestis) ér el olyan fokot, hogy direkte gátolná a vérkeringést illetve a sejtek belső léíekzését, s a kórtüneteket legnagyobb részben a baktérium mérgek okozzák. így a parenchyma degenerátiók, vérsejt oldódás, továbbá az ideg- rendszer, a sensorium, a mirigyes szervek, a kiválasztás és hő termelés, sejt anyag forgalom zavarai mind a felszívódott toxinok hatásának tudhatok be. A legerősebb mérgezések akkor jönnek létre, ha a pathogén baktériumok okozta szövetek necroticus roncsain rohasztó baktériumok telepednek meg, és a valódi toxinokhoz a széteső szövetekből felszívódó putrid ptomainok és hasonló mérgek járulnak (gyermekágyi sepsis putrid alakjai).
