Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Deutsch László: Parasitologia
202 Deutsch László A virulentiának foka az egyes bacillus fajok keretén belül is rendkívül változó; igen sok pathogen b. faj rendes körülmények közt ártalmatlan saprophytaként növekszik lappangóan az ember nyalkahártyái felületén, és csakis bizonyos praedisponáló momentumok összjátszása esetén válik virulenssé. A legtöbb faj virulentiáját pl. rendkívül emeli, ha azok az emberi vagy állati szervezetet már megiárták volt; eme u. n. passage magyarázza igen gyakran, mért súlyosbodnak egyes járványok a járvány kiterjedésével arányosan. A passage egy neme szerepel az emberi pestis járvány keletkezésénél is ; valószínű, hogy a patkány teste a pestis bacil- lusoknak nem csak terjesztő, de virulenti áj ok at emelő helye is. Virulenssé válik sok bakt. más fajok hozzájárulása folytán, mit a symbiosis névvel nevezünk és igyekszünk megérteni; ez utóbbi eshetőség már átmenetet képez a praedisponáló momentumok következő csoportjához, a mennyiben ilyen a pathogen csirára kedvező symbiosis a szervezetre is hatással lehet, annyiban, hogy azt védelmi eszközeiben gyengíti (secundcer fertőzés). Egyes pra?disponáló momentumok a baktériumra nem hatnak és csakis a szervezet ellenállását csökkentik s ennek folytán a b. és a szervezet közötti viszonyt az elsők előnyére megváltoztatják. A szervezet ugyanis normális körülmények közt nedveiben (alexinek) és sejtéiben (főkép phago- cyták) erős baktérium ölő erőkkel rendelkezik, a melyek a baktériumok invázióját megakadályozzák és ekként az immunitás bizonyos fokát hozzák létre. Az immunitásos állapotnak a fogékonyság az ellentéte (dispositio), a mely kifejezés szintén egy labilis állapotnak jelzésére szolgál. Megkülönböztethetünk faji, családi, egyéni, kor szerinti, traumás, meghűléses dispositiót, tov. olyant, a melyet egy más meglevő kór hoz létre bizonyos baktériummal szemben, (pl. diabetes ■— genyesztő coccusok, influenza — tuberculosis bacillus etc.) A dispositio specificus irányban való lefokozására szolgáló védöojtó eljárásokat, valamint az immunitás tanának részletesebb tárgyalását illetőleg lásd a 205. lapon. 2. A kórhatás magyarázata. A pathogen baktériumok a szervezetben különböző hatásokat fejthetnek ki: egyesek a szervezetnek rapid elpusztításához vezetnek, a nélkül, hogy szöveteiben feltűnőbb elváltozásokat hoznának létre, mások jól érzékelhető, durvább kórtüneteket okoznak, a melyek némely jellemző tulajdonságaik révén a kórokozó b.-ra eg}’enesen ráutalnak. így baktériumok okozzák az egyszerű lobtól kezdve a genye- déseket, serosus, a fibrinosus, haemorrhagiás gyulladásokat, necrosisokat, granuláló chronikus folyamatokat, sajtosodást. A bakt. pathogén hatása egyrészt a baktérium faji tulajdonságától és speciális virulentiájától, másrészt a szövet állapotától függ. Ugyanaz a streptococcus faj pl. az egyik egyénnél kis furunculust, egy másiknál nagy carbunculust, phlegmonet vagy erysipelast okoz, az egyiknél aránylag jóindulatú anginát, a másiknál anginából kiinduló endocarditist, a savós hártyák gyulladását és általános fertőzést hoz létre, a szerint, hogy a szervezet mennyire akadályozta a kórcsira elterjedését. A szervezetnek a pathogén b.-al szemben kifejtett reactiója irányítja mindig a kóros elváltozások fokát. Ez alapon a pathogén baktériumok okozta betegségeket 3 főcsoportba fogjuk osztani. • a) Toxicus baktériumos betegségek. A szervezet a baktériumok elszaporodásának gátat vet, a behatolás kapuján kóros tünetek nem mutatkoznak ; a káros hatásokat egyedül a mérgek okozzák (tetanus). Ide számíthatók
