Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)

Deutsch László: Parasitologia

Parasitologia 201 get sokszorta felülmúlják. Az ide tartozó diphtheria-toxin pl. a kisebb kiséri éti állatokat már egy ezred kcm-nyi adagban képes megölni. A tetanus méreg hatásossága majdnem hihetetlen: a száraz toxin milligrammjának tizezredrésze elegendő az egér megölésére, és az ember érzékenységben a kísérleti állatokat még felülmúlja. Innen magyarázható, hogy néhány — górcsővel alig kimutatható -—- tetanus bacillus elegendő mérget produkál ahhoz, hogy az inficiált egyénnél a legsúlyosabb tüne­teket váltsa ki. E) A baktériumok kórokozó hatása. 1. Infectio, virulentia, inmnmitás. Az ember életének első percétől kezdve a b. töménytelen számát kebelezi testébe. A b. részben a levegő­ből, és a velünk érintkező tárgyakról jutnak a bőrre és a látható nyálka­hártyákra, részben a belélegzett levegővel kerülnek a felső légutakba, részben pedig a lenyelt tápláló anyagokkal vitetnek az emésztő csator­nába. E baktériumok túlnyomó többsége a saprophyták biológiai osztályá­hoz tartozik és az ember szervezetében szaporodásra nem képes; ezek a nyálka hártyákon igen gyorsan elpusztulnak és kiürülnek : részben pedig — bélbaktériumok — a test hőfokánál kedvező élet föltételekre találnak és szaporodásnak indulnak. Ez utóbbiak azonban mindig megmaradnak a nyálka hártya felületén és a szövetekbe rendes körülmények között be nem kerülnek és ha bizonyos esetekben pl. a nyálka hártya vagy a kültakaró sérülésein keresztül a szervezetbe be is hatolnak, a szervezet normális bactericid erőinek áldozatul esnek. Más baktériumfajok a test belsejében is megtalálják szaporodásuk föltételeit s behatolásuk esetén valódi infektió-hoz, fertőzéshez vezetnek, ezeket pathogen b.-oknak nevezzük. Egyes pathogén fajok az ép, nyálka­hártya s bőrfelületen keresztül is behatolhatnak a szervezetbe, mások fertő­zési kapuját valamely sérülés, vagy más praedisponáló momentumok (meghűlés, trauma) folytán ellenállásában gyengült szövet részlet képezi. Sem a saprophytismus, sem a patliogenitás nem képezi a b. állandó s változatlan tulajdonságát: mind a két állapot labilis bioligiai viszonyt fejez ki ab. és a szervezet között. Sok saprophyta bizonyos állatokra nézve kórnemző, és csak az emberre vagy más fajokra nem az s ellen­kezőleg mi magunk szoktatjuk a pathogén b.-at saprophyta életre, a mikor táptalajokon mesterségesen tenyésztjük, és ekként megfosztjuk obiigát parasita jellegöktől. A pathogén baktériumok kórnemző képességét virulentiának nevez­zük ; virulens az a b., a mely a szervezetben való szaporodásra, illetve életre képes. Ettől szigorúan külön választandó a toxicitás fogalma, a mely nem a pathogén b.-nak a szervezetben való életképességét, hanem méreg­termelő képességét jelenti. A pestis bacillusát pl., a mely a szervezetet elárasztja, virulensnek mondjuk, a tetanus bacillust illetőleg, a mely maga helybelileg alig szaporodik, s csak mérgeit produkálja, virulentiáróí nem, csakis toxicitásról szólhatunk. E valódi mérgező baktériumoktól külön választhatjuk azoknak a csoportját, a melyek rendes körülmények közt ártalmatlan saprophytákként élnek a nyálkahártyák felületén, és csak abnormis viszonyok közt produkálnak — nem mérgeket, hanem olyan rendellenes erjedéseket, a melyeknek egyes termékei felszívódásuk után mérgező hatás kifejtésére képesek; ide sorozhatok a coli- és egyéb b. okozta bélerjedések (acut gyomor és bélhurut, „gyomor elrontás“)-

Next

/
Thumbnails
Contents