Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Deutsch László: Parasitologia
196 Deutsch László Ha alkalmas tenyésztési föltételek közé jut, a spóra megduzzad, burka, megreped, és tartalmából uj b. nő ki, a mely szaporodásnak indul. A spórák kimutatására vagy a testetlen, vagy külön spóra festő metliodusokkal megfestett készítmény szolgál; kevés spóra kimutatására a vizsgálandó anyagnak (vér, kultúra) 75"-ra való 15 percig tartó hevítése szolgál, a mely a spórákat el nem öli, a tenyészalakokat igen. Ha tehát ilyen hevített anyag nem bizonyul kulturális úton sterilnek, akkor spórákat tartalmazott. A leírt endogen spórákon kívül egyesek még u. n. arthrosporákat különböztetnek meg, a melyek az egész b. átalakulásából származnak; ezek szerepe ismeretlen. b) A sarjadzó gombák (blasiomyceták) mintegy 8—10 g átmérőjű, ovális vagy kissé {megnyúlt alakú sejtekből állnak, a melyek bimbózás útján szaporodnak. Az egyes sejtek plasmája szemcsés. Néha a sejtek hosszú fonalakká nőnek ki, úgy hogy a penészgombáktól csakis a fejlődési menet pontos észlelése útján különíthetők el. Mozgási képességük nincs. Spórák utján szaporodnak, m. p. egy sejtben több spóra lép fel, de ezek ellenálló képessége kisebb a valódi baktérium spórákénál. Savi táptalajban jól tenyészthetők és tanulmányozhatók. Újabban egyes fajok pathogéneknek bizonyultak be, s ezért vált ismertetésük szükségessé; különben élesztő gombák neve alatt az alkoholos és más erjedéseket közvetítik. c) Fonalas gombák (hyphomyceták) differenciált szerkezetű vegetátiók, a melyeken egy vagy többsejtű fonalak (hyphák) szövedékét (myceliumot) és a szaporodásnak szolgáló, spóratermő fonalakat különböztetünk meg. A spórák termelése különböző módon elváltozott (sporangium, conidium) sejteknek megfelelő szervek közvetítésével megyen végbe. Az egyes fonalak egy vagy több sejtüek, mozgási képességük nincs. Savi táptalajban jól tenyészthetők. A patliogén fajok főleg a bőr megbetegedéseit hozzák létre, mig valódi belső infectiót csak ritkán okoznak. B) A baktériumok*) elterjedése. Minthogy a baktériumok táplálkozására szolgáló anyagok a földben, levegőben és vízben mindenütt találhatók, ezért a baktériumoknak, illetve csiráiknak elterjedése rendkívülinek mondható. Legszámosabban találhatók ott, a hol organikus anyagok oldatban vannak jelen, vagy legalább is a nedvességnek bizonyos mértékével rendelkeznek, azaz a szennyezett földben és szennyezett vízben. A jó ivóvízből a talaj természetes szürőképessége a baktériumok legnagyobb részét visszatartja, úgy, hogy egy kcm vízben 50 — 100 csiránál többet nem találunk ; nyílt kutakban a bakt. száma rendkívül nagy lehet. A folyó viz baktériumai rendesen a városok szennyéből erednek; legnagyobb részük azonban a levegő és napfény egyesült oxydáló ereje folytán elpusztul. A levegő baktériumai mindig a talajból és vízből erednek és legtöbb- nvire a por közvetítésével kerülnek a levegőbe. Ha ugyanis a szennyezett anyag felülete kiszárad és elporlik, akkor a légáramlatok a porral együtt a bakt. nagy számát ragadják magukkal, a melyek kicsinységüknél fogva hosszas ideig lebeghetnek szabadon (némely baktérium súlyát milligrammra becsülik). E csirák közül a kevésbbé ellenállók a kiszáradás *) A kővetkezőkben „baktériumok“ név alatt általában az élősdi gombákat fogjuk érteni.
