Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)

Győry Tibor: Hazai gyógyászatunk vázlatos története

8 Győry Tibor A XVI. században a magyarországi orvosi irodalom is fellendült. Két magyar nyelvű orvosi nyomtatványunk ez időből: Melius (JJorthi Juhász) Péter Herbáriuma (Kolozsvár, 1578) és Frankovith Gergely „Hasznos és fölötte Szükséges Könyv“-e (Monyorókerék, 1588). De már 1551-ben látott napvilágot Brassóban az első hazánk területén nyomtatott orvosi munka: Kyr Pál: „Sanitatis studium ..." c. könyve. A megindult irodalom még jobban fellendült a XVII. században. Hazánk maradandó jeleit adta kiváló kulturképességének e szomorú kor­szakban, ezen járványok által elnéptelenített, török és német által elsanyar­gatott, vallási és politikai harcok által feldúlt és az Ausztriának kedvező vámrendszer által anyagilag is megkárositott században. Ifjaink nemes pártfogók és őket kiképzésük után orvosokúi alkal­mazni óhajtó városok költségén nagy számmal keresik fel a külföldi egye­temeket, megint főleg a leydenit s a franekerit is. Valóságos orvosi dynas- tiák keletkeznek, hol apáról fiúra száll az orvosi hivatás; az apa beleneveli a fiát az orvosi tudományokba, a ki igya tudásnak már bizonyos mértékével megy ki a külföldre. Itt pedig életerős alakban lendül fel a verulami Baco által inaugurált objectiv természetvizsgálódás, melynek legkiválóbb eredménye a vérkeringés felfedezése Harvey által (1628), a mivel az élettan újjászületésének is megvolt a módja adva. De ennél még nagyobb méretű hatása is volt e felfedezésnek: a Paracelsus által már oly erősen megdönge­tett galenusi rendszernek gyökereit tépte ki. Galenus deductiv-construáló rendszere végleg megdőlt s a tudományos, inductiv-analytikus rendszer lép végleg uralomra. Az objectiv irány azonban a különböző helyeken külön­böző mezben nyilvánult meg. Olaszországban, a művészet hazájában, a hol az emberi idomok tanulmányozása mindenkor fogva tartotta a figyelmet, a bonctan tett nagy haladást s ennek befolyása alatt alakúi meg a iatro- physikai iskola (Borelli, Santorini); Hollandiában, a hol az ipar és keres­kedés virágzott, s vele együtt a vegytan fejlődésének volt meg a kedvező talaja, a iatrochemiai iskola (van Helmont, Sylvius) keletkezik. Angliában pedig Sydenham exspectativ diaetetikus eljárásával az ősi hippokratesi gyógyászatra tér vissza. Míg e században a sebészet csak kis haladást tett előre, addig a szemészet már egv nagy lépést tesz: Quarré a lencse zavarodását ismeri fel a hályog okaként. A szülészet iránt Németország még alig mutat érdeklődést — a brandenburgi udvari bába: Siegemund Justina irja ott az első szülészeti tankönyvet —, addig Francois Mauriceau az első tudomá­nyos szülészetet kiadja Francziaországban ; itt és Németalföldön indulnak meg a pontos medencemérések (de la Motte és Deventer), Párisban pedig tanszéket állítanak fel e tárgynak. Hazánkig is elhat a szülészet és a nőgyógyászat művelésének szüksége, s Pápai Páriz Ferencz, e század egyik legkiválóbb magyar orvosa, 3 disser- tatióját a nőgyógyászat köréből választja. Apáczai Tsere János, a iatro­chemiai iskola elvei szerint tárgyalja magyar nyelven s egész kiterjedésében az orvosi tudományt. A cretinismus első leírójának elismert Hoefer Farkas győri orvos volt. Miként a legújabb időkig, úgy ezen században is a külföld előkelő orvosi állásait szép számban látta el hazánk kiváló férfiakkal, kik közt nagy hírnévre tettek szert Möller Dániel Vilmos Altdorfban, Erdélyi (Sil­vanus) Middelsexben tanár, Kökösi Pál a páduai kórház orvosa. _ Az

Next

/
Thumbnails
Contents