Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
3. rész (folytatás)
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. B97 nak férgek (Würmchen) által okozott bomlása okozza Ha Christian Lange ezt az állítását be is tudta volna bizonyitani. úgy bizonyára őt tartanánk ma az antiseptikus elvek legelső bangoztatójának. Azonban csak Antony van Leeuwenhoek, »a mikrographia atyjának«, sikerült először a saját maga által szerkesztett mikros- kóppal lb75-ben az esővízben mozgó állatkákat észrevenni, a melyek olyan kicsinyek voltak, hogy az akkori idő legkiválóbb mikroskopusa, Hooke Róbert, csak évek hosszú során tudta azokat legjobb üvegjeivel meglátni. Nem csak esővízben, hanem egy állat diarrhoicus székében is fedezett fel Leeuwenhoek ilyen élő állatkákat, a melyek mozgásuk és alakjuk által egymástól különböztek. Ugyancsak a fogközök fehér váladékában is talált ilyen mikrosko- pikus kicsinységü állatokat, miután azt előbb vízben feloldotta. Azután érdekesen leírja az állalkák (»sehr winzige Thierchen») alakját mozgását, a melyekből pompásan reá lehet ösmerni a mostani bakteriumfajok különféle alakjaira. Leeuwenhoek felfedezése nem maradhatott hatás nélkül. Elsholz János szintén fedez fel ilyen állatkákat, mig Andry Nicolaus már azt hiszi, hogy a levegő, a viz, eczet, a felforró bor. a régi sör, a savanyu tej telve van ilyen állatkákkal, s hogy fertőző nemi bajoknál nincs a testnek olyan része, a melyben szemmel észre a nem vehető ilyen állatkák tömegei ne volnának. lAa//isneri és Goiffon, majd Lebegve már az 1721 iki toulom es marseillei pestis OKát is ilyen állatokban keresik. Az egész világon mindenütt az hatotta át a tudósokat, hogy ilyen állatokat lássanak, vagy újakat mutassanak ki. Ez a törekvés persze túlzásba ment és mindenütt azt véltek találni, a hol azok felvételéről szó sem lehetett Meg is jelent 1796 ban Párisban egy szatirikus munka, a mely a tudósok eme túlbuzgóságát pellengérre állítja és nevetségessé teszi Azonban hiába volt minden reactió; a bakteriológia kifejlődését különösen egy bécsi orvos, Plenciz Márkus Antal viszi hatalmas lépéssel előbbre a ki a Leeuwenhoek-féle állatokat abból a szempontból vizsgálja, hogy vájjon mennyiben lehetnek azokat contagiosus betegségek kóroktanában és a bomlási processusok körül értékesíteni. Munkájában ezeket az állatokat »seminale verminosum«- nak mondja, a mely a testben való gyors szaporodásával a levegő közvetítése által bejutva a szervezetbe, okozná a legkülönbözőbb betegségeket A betegségek kifejlődése (az incubatio szaka) attól
