Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
3. rész (folytatás)
390 Dr. Müller Vilmos Ha bármelyik okra egy pillantást vetünk, láthatjuk, hogy Semmelweiss tanításai a legmodernebb antiseptikus korban is fenntartották magukat és hogy azokat a czölöpöket, amikre most építünk, az ő halihatatlan kutatásai szolgáltatták. A puerperalis láz okai ily módon körvonalozva vannak, azonban hol itt — hol ott bukkanak fel észlelők, akik újabb okkal tudnak szolgálni annak létrejöttét illetőleg Semmelweiss, Pasteur és Lister után jó darabig csak mikroorganismusok szerepeltek a gyermekágyi láz oktanában, amignem később Orthmann, de Bary, Brading Kreibstern és Passet a láz okául abscessusok és phlegmonek chemiai vivőit: a ptomainokat és toxinokat mutatják ki. mint amelyeknek a szövetekre direct hatásuk van. Aminthogy e két pontra nézve még sok a felderíteni való, éppen olyan bizonytalan a gyermekágyi láz oki mozzanatai között az autoinfectio is, amelylyel részletesen már előbb foglalkoztunk. Nem érdektelen felemlíteni a gyermekágyi láz okai közül Ahlfeldl-del a dispositiót is, amely ugyan direkt okként nem szerepel, de a melyet fel kellett venni azon vizsgálatok alapján, hogy a vagina pathogen baktériumai nem minden nőnél okoznak gyermekágyi lázat a szülés lefolyása után. Pedig ilyen pathogen csirok minden vaginában vannak. Ez csak úgy lehetséges, ha a szülőnő a. gyermekágyi lázra disponálva van. Dispositiót képez erre az először szülő is, a hol a szülés második szakasza thosszu, szemben a többször szülővel. Dispositio a sok vérveszteség is és általában minden alkati megbetegedés, a mely a szervezet gyöngité- sével járt. És amilyen változatos a gyermekágyi láz oktana, éppen olyan eltérőek a beavatkozások a már beállott gyermekágyi láz esetében. így a régebben nagyon is divatos intrauterinalis irrigatiókat kezdik mindinkább elhagyni. Ebben a véleményben van Küstner, Breisky; Schrader pedig ezt mint a szülőnő életével való »va banque játék «-ot említi fel. Schraderrel hasonló nézeteket vall G. Chazan is. Evvel szemben Tanner álláspontja teljesen más és mondhatjuk homlokegyenest ellentétes. Ha a láz 38°-on felüli, akkor uterus- öblitést végez. Ha ennek daczára nem csökken a hőmérsék, ezt többször megismétli, sőt napjában is egynéhányszor. Tarnier annyira bizik eljárása sikerében, hogy a méh kikaparását csak azon végső esetekre tartja fenn, midőn már ez intrauterinalis irrigatió huzamos használata nem ad kielégítő eredményt.
