Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)

2. rész (folytatás)

A modern sebkezelési elvek kifejlődése.

26B

kezőleg, tizenöt évvel ama tan ismertetése után, mely megmutatja, hogy miként lehet a gyermekágyi láznak elejét venni, még mindig közük az ily epidémiák leírását és pedig az orvosok oktatása cfzéljából.«

Ez a tény sürgős felhívást tartalmaz reám nézve, hogy erélyesen közreműködve az igazság elterjesztése érdekében, minél előbb elejét vegyem az emberi élet boszantó mértékben való elpusztításának. És amennyiben a tanárok még mindig nem volnának hajlandók hallgatóikat, valamint a bábanövendékeket tanaimba bevezetni és ha a kormányhatóságok még továbbra is megtűrnék a szülőházakban a gyermekágyi lázjárványokat: kénytelen leszek, hogy legalább a „bizonyos földrajzi terjedtségben« lebetegedő nőket megóvjam a gyermekágyi láztól, közvetlen a segélyre szorult közönséghez íordulni. Te, családapa, azt fogom majd mondani, tudod-e mit tesz az, szülészt vagy bábát hivatni a te nődhöz, akinek a szülésnél segédkezésre van szüksége ? Az annyit tesz, mint nődet és meg nem született gyermekedet életveszélynek kitenni! És ha nem akarsz özvegygyé lenni s ha nem akarod, hogy még meg nem született gyermekedbe a halál csirája beleoltassék, vagy ha nem akarod, hogy gyermekeid anyjukat elveszítsék, akkor vásárolj nehány krajczárért chlormeszet, önts rá vizet és ne engedd meg, hogy a szülész vagy bába nődet belsőleg megvizsgálja, mielőtt kezeit szemed láttára az elkészített oldatban meg nem mosta. De még akkor se engedd meg, hogy a szülész vagy bába belsőleg vizsgáljon, amig az ő kezeik megtapintása által meg nem győződtél, hogy azok a hosszabb mosás által sikamlóssá váltak.«

»Mindazonáltal nem okozhatod a szülészt és a bábát azért, hogy ők nőkre nézve életveszélyesek, a felelősség a szülészet tanárát terheli, kiknél a szülész és a bába a szülészetet tanulták és a ki a szülészt és a bábát nem tanította meg arra, hogy a külső fertőzésből eredő és ennek folytán minden esetben elkerülhető felszívódási láz miképpen gátolható meg.«

Hazánkban a Semmelweiss tanok sok követőre tettek szert — már azok első hirdetése óta. Nagy és elévülhetlen része van ebben az »Orvosi Hetilap« akkori szerkesztőjének : Markusovszky Lajosnak, aki gyönyörű irálylyal és alapos képzettséggel vitte át annak előnyeit a köztudatba és utasított vissza minden támadást, közöttük a leghatalmasabbat, Breiskyét is. Erre a vitatkozásra Markusovszky nyugodt és higgadt vérmérséklete sokkal inkább volt alkalmas. A másikat nem hanggal akarta túlkiabálni, hanem