Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)

2. rész (folytatás)

264

Dr. Müller Vilmos

ott, ahol lehet érvekkel meggyőzni s ahol ez nem sikerült, tényekkel bizonyítani. így tett Breisky bírálatával is, amelynek nagyhangú és rionikus modorával ellentétben kijelöli azon utakat, amelyeken még egyrészt Semmelvveiss tana fejlődni fog, másrészt reámutat arra a nagy jelentőségű felfedezésre, amit Semmel- weiss tett.

»A gyermekágyi láz kóroktanának buvárlata nincs kifejezve — mondja Breiskynek— az bizonyos; még akkor sem, ha a rothadt szerves anyaggali fertőzés mindenki által annak forrásául elismertetnék; sőt a Semmehveiss tanár adta definitió is csak előlegesnek tekinthető, miután az elemek, melyekből az alakul, még vizsgálat alatt vannak, úgy a pyaemia, mint a felszívódás és a láz fogalma. A szabatos fürkészetnek, azt hiszszük, ki kellene még mutatni, mi és milyen az a szerves anyag, szövet és vegytanilag, mely a fertőzést okozza; mi utón és módon jut az a szervezet belsejébe ; mint működik ott vegyileg, élettanilag ; melyek fölsziv- hatása és működésének feltételei, miután, úgy látszik, nem mindenkor hat; mifélék azon élettani folyamatok, melyeknek egymásba fűző dése által, hol gyeimekágyi láz minden termény nélkül, hol pedig bő és terjedelmes izzadmányok és áttételek történnek.«

»Ezek eszményi kívánalmak ugyan, ha úgy tetszik, de meg sem tartoznak azon Hyppokrates-féle tó 5$-ov mysteriumok közé, melylyel a bíráló a gyermekágyi láz körül eddig borongó sötétséget el akarná fedni és melyeknek ismeretéről mindörökre le kellene mondanunk. Ezen kérdések még mind felderitendők, de vájjon a szülész által-e ? S vájjon onnan, hogy a tan minden részletei nincsenek felderítve, azt következtethetjük-e, hogy az nem áll s hogy jobb a régi exact és epidemicus sötétség ?«

»Ha meggondoljuk, hogy e pyaemiáróli vélemény napjainkban már mennyire változott; hogy az embolia, daczára a kórboncztani virágzásának, csaknem rég fedeztetett fel és müveltetett ki; ha fontolóra veszszük, miként külsérelmek, — zuzódások — által okozott kis terjedelmű eltolása a részeknek mily ritkán okoz fertőzést, ellenben csak kissé horzsolt helyeknek ev vagy rothadt állati anyaggal való fertőzése, mily gyakran von maga után nyirok- visszér-, vagy kötszövet-lobot s hogy e lob is rendes körülmények között nem mindig szövetkezik általános vérfertőzéssel ; ha továbbá tapasztaljuk, hogy külső tisztátalan fekélyeknél sem vagyunk képesek a tisztulás hirtelen beállását és a roncsoló folyamát hegesztővé való átalakulását kimutatni: úgy bizonyai nem fogjuk az arány-