Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
262 Dr. Muller Vilmos emberek élete van bizva és akik ezért az emberanyagért felelősek is. — Ha a törvény a közvagyon eltulajdonitóját, könnyelműen elfecsérlőjét börtönnel sújtja, akkor milyen büntetést érdemel az. aki a reá bizolt emberanyaggal, különösen, ha azok olyan könnyen esnek áldozatul valamely kórnak, mint a szülőnők, könnyelműen bánik, azokat csak azért, hogy a saját tetszetős theoriáinak vesszőparipáján lovagoljon, a romlásba viszi. — A közvélemény hamar leszámol az ilyenekkel és Scanzoninak volt oka félni attól, hogy a közvélemény izzó haragját magára zúdítja. Scanzoni tehát álláspontját igazolandó, uj tankönyv megírására szánja magát, amely 1867- ben,tehát már Semmelweiss halála után jelent csak meg. Eme tankönyvében már elfogadja Scanzoni azt. hogy-a gyermekágyiláz nem contagiosus,hanem infectiosus betegség, csakhogy ezt nem Semmelvveiss, hanem Hirsch érdeméül rójja fel, aki pedig jóval Semmelwetss után, már mint annak egyik követője, jelenik meg az orvosirodalomban. — Egyszerűen meglepő és írója rendkívül fejlett tollforgató és köpenyegforgató képességéről tanúskodik az. miképpen hozza összhangba saját tanait, az atmoszfericus befolyásokat, a Semmelweisséival: a rothadt állati szerves anyag okozta elváltozásokkal. Egyszerűen azt mondja hogy: Die Luft, in welcher sich eine gewisse Anzahl von Wöchnerinnen befindet, halten wir als den Träger jener, uns freilich ihrer Wesenheit noch unbekannten Schädlichkeiten beschuldigen können, welche den putriden Zerfall der Gewebe an der inneren Fläche der Geburtswege bedingen.« Azonban később munkájában maga is a desinfectio hívének vallja magát, habár e tekintetben szerinte »az egyéni nézet« határoz. Scanzoni eme véleménye azonban már jóval későbbre esik, úgyhogy fel kell vennünk, miszerint Semmelweiss nyHlt leveleire rögtön azzért nem válaszolt, hogy annak értékét hallgatással, negligálással kisebbítse. Semmelweiss látva a »tudósok« hitetlenségét most már nem fordul többé a szülészet tanáraihoz, hanem a »segélyre szoruló közönséghez?, amely szerinte »tanulékonyabb lesz, mint a szülészet tanárai«. »Hogy mily csekély mértékben — szólal meg egy publicatióbah — hatott tanom az orvosokra, azt legjobban mutatja az a körülmény. hogy valamely szülőházban felmerült gyermekágyi lázjárvány sohasem vonta maga után azt is, hogy az illetőka kormány szakreferensének indítványára, képtelenség vagy rosszhiszeműség miatt elmozdítottak, valamint sohasem történt, hogy az ily járvány az orvosi közvélemény méltatlankodását előidézte volna. Sőt ellen
