Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 257 bei ihr so friedlich verhalten haben.« így fűzi tovább is hibás alapokra felépített okoskodását Breisky, amelyből természetesen az arra a következtetésre jut, hogy ez a harmadik fertőzési forrása sem a tulajdonképpeni oka a gyermekágyi láznak. Ha azonban Breisky szerint Semmehveiss azt hiszi, hogy a szülészek titokban használják a chlormész kézmosást nagyon csalódik, mert fűzi tovább gondolatait: Wir können uns nun mit aller Ruhe nochmals auf die negativen Resultate derselben (t. i.: a chlormészmosások) berufen « Hiszen Stolz Strassburgban, Scanzoni és Seyfert Prágában, Braun Bécsben, Retims Stockholmban, Faye Christianiában is hasonló véleményen vannak. És ez érvnek — Breisky szerint — éppen elegendő is. De Breisky még tovább megy; kihívóan azzal dicsekszik, hogy az ő klinikáján az orvosnövendékek egyenesen a boncztani előadásokról jönnek, a mellett »die Chlorwaschungen sind für gewöhnlich nicht eingeführt« és az eredmény mégis ugyanaz volt, mint mikor a nyári szünidők alatt az orvosnövendékek nem látogatták az előadásokat, nem végeztek belső vizsgálatokat. »Waren im November (tehát a téli semesterben) 1860. die deletären Stoffe, die aus der Anatomie und den Krankensälen in der Gebäranstalt gebracht wurden, ausser Wirksamkeit?« kérdi meglehetős iróniával, »oder waren die 127 Wöchnerinnen unempfänglich für des Leichengift?...« Nem tartja tehát ezek után Breisky egyáltalában szükségesnek azoknak az intézkedéseknek a keresztülvitelét, a melyeket Semmelweiss az állam utján akar végrehajtatni, mert ha — mint azt Semmelweiss kívánja. — mindenkit, a ki szülészeti intézetben foglalkozik, eltiltunk attól, hogy bomló állati szerves anyaggal jöjjön érintkezésbe, »würde das Puerperalfieber noch nicht aufgehoben, wohl aber die wichtigste geburstnilfliehe Thätigkeit selbst gelähmt« Hogy miért, arra nem felel Breisky, ám a sok, sok előtte megfejt- hetlen kérdésnek aktáit egyszerűen úgy intézi el. hogy a következő sorokkal zárja be bírálatát: „Wenn wir nur gezeigt haben, dass die Infectionstheorie sich bis jetzt, noch mit Unrecht mit dem Epitheton der „ewig wahren« Aetiologie des Kindbettfiebers schmückt, so wollen wir ihr gegenüber die Suche, welche die verschiedenen gangbaren aetiologischen Lehren offen lasseu. nicht läugnen. Es ist dies ein Schicksal, welches die Aetiologie des Kindbettfiebers mit der noch so vieler anderer Krankheitsprocesse theilt, und welche durch die blose Verhüllung mit dem Schleier der scheinbar alles
