Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 235 Semmelweiss tanainak is helyt ad A légköri befolyások és az évszakváltozások mellett elfogadja azt is. hogy a gyermekágyi lázat a kívülről a szervezetbe vitt organikus bomló anyagok okozzák. Azonban a leggunyosabb hangon az angol Simpson válaszolt: Angolországban ugyanis, mint azt fennebb említettük, Semmelweiss előtt is felvették már a hullamérgezést a láz kóroktanába és a chlórmeszes kézmosásokat is alkalmazták. Nem lehetett csodálni, ha Simpson Arneth levelére válaszólag megjegyzi, hogy »úgy látszik, Semmelweiss nem jártas az angol szülészeti irodalomban, mert különben tudnia kellett volna, hogy az angolok a gyermekágyi lázat rég contagiosus betegségnek tartják és annak elhárítása czéljából chlórmészt is alkalmaznak«. Az egyetlen Michaelis, a kiéli szülészeti professor, adózik szeretettel teljes hálával Semmelweissnek. aki Semmelweiss óvintézkedéseinek — a levél vétele után rögtöni foganatosítása után meglepetve látta a halálozási számarány tetemes leosökkenését. Mintegy megérzi Semmelweiss nagy horderejű fölfedezését, amidőn azt írja: Semmelweiss hat vielleicht einen grossen Fund gethan«. Ezt az egyetlen biztató hangot azonban a legtöbb helyről jött visszautasítás majdnem teljesen elnémította. Semmelweiss barátai is kifáradtak már a küzdelemben, egyedül Semmelweiss volt az, aki rendületlenül bízik tanában és arról az 1850-iki bécsi orvosegyesületben május 15-ikén felolvasást is tart. És mondhatjuk, hogy itt aratja Semmelweiss legszebb diadalait, mert eltekintve Zipfl és Lumpe állásfoglalásától a régi aetiologia mellett, az akkori orvosi világ kitűnőségei: Chiari Helm, Hayne, Arneth mind Semmelweiss igazát védték és eszméi helyessége mellett kardoskodtak. Azonban ezekről a vitákról az orvostudományos világ nem vett tudomást. Egyszerű akadémikus jellegű szóharczok voltak, amelyeket, habár jegyzőkönyvben megörökítettek, mihamarabb elfeledtek. így történt azután, hogy Semmelweiss tanai lassankint feledésbe mentek. Maga Semmelweiss mintha ellankadt volna a hosszú fárasztó küzdelemben, szintén elhallgatott. Pedig éppen ekkor lett volna arra szükség, hogy egész energiával hirdesse eszméit. Az egész világ szülészei egyidőre figyelő álláspontot foglaltak el Semmelweissel szemben és ha a legtöbben nem is voltak vele egy véleményen, de legalább nem tértek egyszerűen napirendre felelte, mint anyi sok más theoria felett, amelyek a gyermekágyi láz okát akarták adni
