Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
172 Dr. Müller Vilmos Egymásután bukkannak fel a XIX. században a fizika lánglelkü felfedezői, akik ezt a századot messze időkre bevilágították képzeletük gazdagságával, találékonyságukkal és azokkal a tudományos és másrészt gyakorlati czélokat szolgáló felfedezésekkel, amelyekké e seculumban lépten-nyomon találkozunk. A hőtanban a nap színképét elemző Frauenhojfer kerül elénk, az elektromosságban határkövet jelent Oersted (1820) felfedezése, mely szerint a galvánáram a mágnestűt irányából kitéríti. Ampéret, Ohmt, Faradayt is a XIX. század adja a fizikának és a világhírű Morse, az iró telegráf feltalálója is e században gondolkozott. A telefon találmánya is e századba esik, amely elválaszt - hatlanul összefügg annak genialis felfedezője: Graham Bell (1877) nevével. A színképelemzés két kiváló felfedezője Kirchhof és Bunsen (1860) és a hangtan tudományos megteremtője Helmholtz (1862) is ebben a században hirdették örökké érvényes elveiket. Az alkémia, a jatrokémia korától évszázadok peregtek le, mígnem Lavoisier-hez érkezünk, aki a XVIII. század végén mondja ki a természettudományok sarkalatos és alapvető elvét: az anyag megmaradásának törvényét. 0 a XIX. század nagy szellemeinek, a mai kémia megalapítóinak nevét rövid egynéhány évvel csak előzte meg. Csak a sors kiszámithatlan kegyetlenségén múlott, hogy az aránylag még fiatal, nagy tudóst kiszakította az élők sorából és hogy halhatatlan nevét nem említjük a XIX század tudományt terjesztő apostolai között, akik között mint szellemóriás emelkedik ki Gay Lussac (1850), az elektrokémiai elmélet megalapítója. Csak természetes és előrelátható, hogy akkor, midőn a természettudomány mindenik ága a XIX. században, hogy úgy mondjuk második renaissance korát éli, az orvostudomány sem maradhat hátra. És bátran mondhatjuk, hogy az orvostudomány annaleseiben a XIX. század aranybetükkel lesz örökkön feljegyezve. Három férfiú uj mesgyét jelölt az orvostudományban : Semmel- weiss, Pasteur és Lister. Megalapítják és beviszik az orvostudomány sánczai közé azt a nagy eszmét, amelyet az antisepsis és assepsis neve alatt foglalunk ma egybe Clio egy perezre leteszi tollát és mikor újra kezébe veszi, már uj lapra rójja a betűket. Amit az orvostudomány történetéből azelőtt feljegyzett, az mind az »antiseptikus aera« előtt történt, ami ezután lejátszódik, az már az uj korra tartozik : az antiseptikus aera idejére.
